Ma SzeZoval megnéztük milyen a vízállás a Duna Váci-ágának kövezései fölött, és ha már felértünk a szigetcsúcshoz, visszafelé a Szentendrei -ágon csorogtunk le.  Én a tengeri kajakomból próbáltam belevinni SzeZot (aki egy portyát nyüstöl) a rosszba, egy gát fölött át is evezett a csábításomra, de végül győzött a józan ész, és a többi gátat messziről elkerültük, leginkább a szemben lévő -mosott-  oldal mentén.  Így volt rá mód, hogy fejlesszük az erőnlétünket is. Közben megtekintettük a teljes szállodahajó portfóliót, ami szintén okozott izgalmakat (na nem nekünk, persze, hanem a daliás kajakosokat bámuló német nyugdíjasoknak). Meleg volt, de néha lengedezett a szél, túlélhető volt. Azért visszafelé jól jött a rásegítés (a sodrás formájában).  Végül Szentendre alatt SzeZo gálánsan adott nekem pár km előnyt, de mivel én Luppa-szigetnél feladtam a versenyt és elhagytam a pályát, a célt jelentő BKV Előre stéget végül is -a komoly csuklyásizom-merevedéssel küzdő- SzeZo érte el, így a nehézségek ellenére övé a dicsőség. :-)))

Köszönöm Szezo, hogy megosztottad velem a társaságod és az élményeidet és tapasztalataidat a Dunáról. Jó kajakozás volt.  Ja, végre láttam egy hód farkát :-)

(A mosolyokat kérem odaképzelni :-) )