A borovi és az erdeifenyő (Pinus sylvestris) egy és ugyanaz, legalábbis hazánkbeli elnevezés szintjén. A borovi valójában a tajgán növő erdeifenyő változatot (vagy alfajt  - ennek utána kell már néznem) takarja, ami éghajlati okoknál fogva jóval sűrűbb szövetű és kevesebb vagy egyáltalán semmi göcsöt nem tartalmaz. A hazai fűrészüzemek és fatalepek által árusított erdeifenyő  faanyagnak, ki merem jelenteni, hogy 95 %-ban semmi köze a tajgai testvére nevéhez. Csak jobban hangzik a borovi, mint az erdei.

A vörösfenyő (Larix decidua) az egy másik faj, nem minőségi kategória. Bár kétségtelen hogy az Európában honos fenyőfélék közül a legtartósabb faanyagot szolgáltatja, ezért is drágább. Vízzel érintkezve vagy víz alatt oxigéntől elzártan roppant hosszú ideig megőrzi minőségét. A verlencei házak egy része alatt több, mint 600 éves vörösfenyő oszlopok vannak, tökéletes egészségben.

A világosabb daraboknál bennem is felötlött a lucfenyő lehetősége...