A hétvégére péntek-vasárnap viszonylatban 3 félmaratont terveztem, közepes, erős majd regeneráló tempóban. Persze a tervek azért vannak, hogy tudjuk, mihez képest mennyivel térünk el - tehát a delta t és delta v, netán delta hr meghatározása a fő feladat -, így nem ezeket futottam. 

 

Általános: egy kör 3,4 km és cca 20-25m emelkedés (összesen 3 emelkedő töri meg a lendületet, amit 15 km után kezdek igazán érezni) , így ezt 3,5 km ekvivalensnek veszem, tehát 6 kör egy félmaraton.

 

Péntek délután végül 5 közepes kört futottam 153-165 között fokozódó pulzussal, tehát maratoni alatt 5-8 értékkel. Utána jött egy rövid lazítás, összesen 18,1km, 160-as átlag pulzus, 1:36:00 idő. 

 

Szombaton erős félmaraton délben, 27C és napsütés. 1:45:19, 168-as átlag hr (162-174 között változott), és 3 kg fogyás (75,5-ről 73,5-re 1,5 liter víz pótlásával együtt). Nagyon megütött a meleg, pedig frissítettem, benyomtam egy sportszeletet is, de a végén percekig csak ültem az árnyékban, mire össze tudtam annyira szedni magam, hogy a gyerekekkel még fussak 3 km-t át a Viadukton és vissza. Összesen 23,5 km.

 

Vasárnapra izomlázam lett - nem volt hosszú hosszú ideje -, így a gyermeknapi program után abban reménykedtem, hogy valamiképp lefutok 15-20 km-t, 2 órán belül. Ezek után este felhúztam a kompressziós nacit, a combomból hirtelen kiszállt a fáradtság nagy része, majd kisétáltam az utcára, és 152-160-as pulzus között 5 kör alatt jobb részidőket futottam, mint egy nappal korábban az erős félmaratonon. 17,1 km, 1:27:10-es idő. Az utolsó körre már nem maradt időm, majdnem 1/2 10 volt már, de simán benne volt az 1:45-ön belüli félmaraton nagyon alacsony pulzussal. Közben kipróbáltam egy új sportkaját (dekából valami optonia mézes-rostos-gyümölcsös szelet, ami nem olvadt, közepesen könnyen lehetett rágni, és 1 dl víz elég volt rá, gyomromat is békén hagyta)

 

A futás után azon gondolkodtam, hogy mi változott szombatról vasárnapra: rosszabb állapotban volt a gyomrom, de nem ezért siettem; déli napsütés helyett este 22 C-ban futottam (összesen egyszer álltam meg frissíteni és kipróbálni a kaját, tehát ez sokat számított); jókedvvel és könnyedén futhattam, mert tudtam, hogy összehozom a hétvégi tervet, és már nem kell tartalékolnom a maradék 1-2 napra; erős izomlázam volt.

Azt hiszem, a meleg/napsütés és a lelki tényezők együtt nagyon sokat nyomhattak a latban, de hogy ennyit, azt nem feltételeztem volna. Nem is a tempó. hanem az alacsony, közepes hosszúfutásaimra jellemző pulzus, és az egyenletes körök/lassulás nélküli futás lepett meg. 

Szóval nagyon kellett ez a befejezés a 3-i maraton előtt. :-))