Na, ha már megírtam pár napja akkor csak beteszem a túrablogom utolsó leírását:

 

Börzsönyi Kéktúra Kemence-Nagybörzsöny, 2. nap
Avagy: "hosszú vonatsineken
             kóboroltam tovább..."

Borongós reggelre ébredtem a kemencei Kőrózsa Panzióban, lógott az eső lába, de még nem ért földig. Házinéni lefőzött nekem egy dupla adag kávét, aztán uccu neki, irány a Fekete-völgy!
Két km aszfaltkoptatással indult a séta, kényelmesen, a vasút, patak, autóút triumvirátus tekergő kígyókként keresztezték egymást, néha alig lehetett követni őket, hol fut az egyik és hol a másik.
(fentebb ez a marha nagy szimbiózis lett a kisvasút végzete, de ezt később)
A túra ezen szakaszát a hivatalos Börzsönyi Kéktúra kiírás alapján is lehet kisvonattal teljesíteni, és a pénztárnál bélyegezni, ezzel 4 km-t nyerni ami nettó aszfaltkoptatást vált ki egyébként. 10-17-ig óránként indul a vonat Kemencéről a Fekete-völgy Panzióig (Vilati üdülő)
Fekete-völgy panzió, végállomás. A vasutat üzemeltető család jelenlegi első számú célja tudomásom szerint az hogy itt újra létrehozzanak egy kis állomást, erre gyűjtenek is nekik némi pénzt a panzió bejáratánál igen egyedi módon, persellyel. Remélem összejön nekik!

1. az egykori Vilati-üdülő, ma Fekete-völgy panzió

2. a kisvasútért... (nálunk biztosan ellopnák a büdögét)

3. állomás lesz?

Az erdőbe érve azonnal üdvözöl a megáradt Csarna-patak, pár perc agyalás, hogy hogyan is kéne átkelni rajta, de végül sikerült száraz lábbal átugrálni a köveken.

Azt ugyan tudtam hogy az út a Csarna-völgyben az elmosott kisvasúti pálya mellett halad, de amit láttam arra nem nagyon voltam felkészülve. Eddig a megszűnt kisvasúti pályák mellett futó turistautak amiken voltam általában maximum egy töltés mellett, vagy azon haladtak, de itt teljesen másról volt szó.
Valahol félelmetes, lenyűgöző, és picit sokkoló is egyben az amikor az ember szembesül azzal hogy stabilnak hitt infrastruktúráját hogyan képes elpusztítani játékszerként a természet. És nem, egyáltalán nem ugyanaz a TV-ben látni mint élőben, a saját szemeddel ugyanezt. Százszor erősebb a hatás élőben, ez biztos.
A patakmederben futó sínpályát a lezúduló víztömeg gyakorlatilag elmosta, megsemmisítette 20 évvel ezelőtt, jóformán alig maradt belőle ép szakasz, a sok kis hídból pedig egyetlen egy sem élte túl a pusztítást. Az egykori sínpálya romjai közt lépegetve egyrészt lenyűgözött a természet ereje, másrészt viszont iszonyúan sajnáltam hogy így elpusztult ez a gyönyörű környezetben futó vonal, és azon gondolkoztam hogy mennyi pénz (és elszántság) kéne ahhoz hogy helyreállítsák. Mindkettőből nagyon sok.

Hamuház, nem is olyan régen még végállomás. Komolyabb állomás lehetett, afféle átrakodó, mert összesen négy külön-külön futó vágányt számoltam meg, ráadásul innen még két különböző irányba indult el a Börzsöny belseje felé a kisvasút pályája.
Az itt, fent ragadt három kis csille némi kis élet illúzióját lopta vissza a romokban heverő pályára, az pedig hogy mind a három gondosan, oldalra billentve várakozott egy apró kis reménysugárról árulkodott az üzemeltetők részéről. Ne rohadjon el nagyon, hátha... úgy legyen!

 

Erről a részről csináltam egy kis albumot inkább:

 

Időközben rázendített az eső is, a hamuházi matrica beragasztása után felvettem az esőkabátot, és elindultam a meredeken emelkedő "Német-úton" a Pintér-bérc felé. Széles, jól járható szekérút volt ez, ráadásul itt sikerült fotóznom egy, az útra kikukucskáló szalamandrát is.
A Pintér-tetőről meredeken ereszkedve hamarosan Bányapusztán voltam, matrica sehol, az erre a célra kitett kódot írtam be a füzetbe, matricák hiányát azóta jeleztem a szervezők, a BTHE felé.
Nagybörzsöny még 7 km, végig murvás, majd később aszfaltos úton, jól járható, kényelmes, gondolatba-elmélyülős út volt ez, szeretem az ilyen szakaszokat is, mert jól lehet haladni, és a hétköznapi élettől picit eltávolodva, ellazulva, sétálgatva sokszor találok megoldást olyan problémákra amelyekre esetleg addig nem sikerült, eszembe jutnak olyan megoldások amik egyébként nem.
Mindezt csodálatos, ködös-párás oszlopcsarnok-bükkösökkel övezve...

1. a Német út, egykor Bányapusztán élő német telepesek jártak itt rendszeresen

2. Bányapuszta völgye

3. gyönyörű bükkös Nagybörzsöny felé, a Mária-út elágazásánál

Nagybörzsöny. Ezeréves kis falu, az egyik legépebben megmaradt Árpád-kori templomunkkal, amelyet sajnos ezúttal is csak kívülről tudtam megszemlélni.
Az "Édes Otthon Vendégasztal" elnevezésű kis éttermet azonban belülről is sikerült megszemlélni, és egy világbajnok csülkös babgulyást enni a kézzel írott, nem sok, de annál jobb ételeket tartalmazó étlapról! A házi somlói galuskáról meg már nem is beszélve...
Tömött busz Szobig, utána full kényelmes zónázó BP Nyugatiig, és a szegedi intercity este 6-ra már haza is repített ez után a két szép, és jól sikerült börzsönyi túranap után.

1. ilyen védőművek a kisvasutat is megóvták volna...

2. Nagybörzsöny, Édes Otthon Vendégasztal

3. Nagybörzsöny, Szent-István templom

 

Egy időre ennyi...