Én abszolút el tudom fogadni, hogy KáTé így látta a helyzetet. Mert azért valljuk be, sok igazság van benne. Mi akik  sokszor voltunk, nekünk már ezek a dolgok nem annyira feltűnőek, mint annak, aki először megy. Minket is átvertek, bepaliztak, de aztán szert tettünk a rutinra és már nem nagyon tudnak lehúzni :)

Viszont ha azt nézzük, hogy ha ide tévedne hozzánk egy vadidegen valaki, egy teljesen más kultúrából, akkor vajon Ő hogyan látna minket? Sok mogorva ember, akik mást sem tesznek, csak robotolnak reggeltől estig, hogy házat, kocsit vegyenek, aztán még nagyobb házat, még jobb autót... sehol egy mosoly, csak stressz, sok  szomorú, nyomorult ember. Akiknek miközben hajtják a pénzt tönkre mennek a kapcsolataik, családjuk...stb.

Ami nekem tetszik Egyiptomban, az, hogy nem kapkodnak, nem rohannak, nem idegesítik magukat feleslegesen, majd lesz, ahogy lesz. Nyilván így nem lehet egyről a kettőre jutni, de gondolkodjunk el rajta, ahogy mi csináljuk, az tényleg jobb?

(Ettől függetlenül nem tudnék ott élni, mert ha el is fogadom az ő életstílusukat, én nem tudnék így élni :)

A.