A golyós megtámasztás valóban minimálisra csökkenti a súrlódó felületek méretét. Azonban a PIKO azért tudta olyan jól alkalmazni, mert az ő csigatengelyei homlokfogaskerekekkel voltak meghajtva, ezért mindkét végükön meg lehetett őket támasztani. És nem elhanyagolható szempont volt az sem, hogy az egész cuccot össze lehetett rakni két olcsó műanyag perselyből és két csapágygolyóból, nem kellett külön fémcsapágyak legyártásával bajlódni.

Egyrészt a kardános mozdonyoknál a golyós megtámasztás csak egyik irányból működne, holott mindkét irányból szükség lenne rá. Másrészt a jelenség a számos kardános mozdonyom közül eddig csak az A.C.M.E. gépeknél jelentkezett, tehát nem önmagával a műszaki megoldással lehet a baj.

Mindazonáltal a tapasztalat szerint az igénybevétel a hátsó forgóváznál nagyobb, emiatt – ha a csiga és a kerék között páros számú fogaskerék van – a komolyabb igénybevétel a menetirány szerinti hátsó forgóváz csigájának hátsó (motortól távolabbi) csapágyánál van, itt segítene a golyós megtámasztás.