Nem szabad mindent elhíni, ez főleg a FS igaz, az adatokat le kell ellenőrzi.

Saját tapasztalatom, hogy előfordult, hogy a keresztelési anyakönyvben is elírhatták a szülőket(unokatestvért írták be), bérmakönyv segített.Három ősömet be sem írták a kereszteltek könyvébe, hál isten viszont volt korai bérmakönyv.

Ahol már a bérmakönyv sem segíthet(mert abban az időszakban nem volt), ott nagy segítség volt a "status animarum". Ez a plébános összeírása volt az adott települések lakóiról.

Egy családfa kutató legnagyobb segítsége.

A település összeírása családonként név és kor szerint.Én a 1748-1829 közötti időszakról találkoztam vele.Ezek nem kerültek lefilmezésre a levéltárak részére.A váci egyházmegye próbálja most őket digitalizálni, amelyek még túl élték a plébániákon az évszázadok viharát.

Itt sem szerepelt az ős az anyakönyvben(a testvérénél volt ilyen nevű gyermek, de ő fiatalon elhalhatott), de az összeírásoknál igen,többször is. 

Érdemes minden lehetőséget kipróbálni, leellenőrizni, még ha így a kutatás elhúzódik évekre is.

Nekem is vannak őseim Német-, Csehországból, de először a hazait teszem rendben(már vagy három éve, de próbálom nagyon alaposan)

Névadó ősömet már a török is összeírta az a 1550 években, nem tudom ő hanyadik generációs ősöm lehet.A szerencsém az, hogy név nagyon ritka.

A nemesi ősöknél le legyen ábrándjaink(nekem is van több) ezek többsége armalista nemes, a török korban kapott nemességet.Keveseknek van birtokos nemesi ősei.