Mungo lényegre törő hozzászólását kicsit részletezem.

 

A cikknek van egy gondolatmenete. Kiszámol dolgokat, és állításokat tesz.

 

Most ott tart a dolog hogy beláttad, a kísérletezők 30 féle sort írhatnak le. (ha nagy borítékon belül azonos számú kis borítékba biztosan nem tesznek egyforma színt)

Ez triviálisan igaz, nagy nehezen te is összeszámoltad.

Ha az oszlopok sorrendjétől eltekintünk, akkor meg 15 marad.

Ez is triviálisan igaz.

 

Mit mondasz te? Hogy nem szabad eltekinteni ezért meg azért. És jössz egy gondolatmenettel, aminek semmi köze a cikk gondolatmenetéhez. (most nem foglalkozom azzal, hogy a tied jó-e, mert érdektelen a cikk szempontjából)

 

Aztán azt mondod, Hraskó hibázott, mert nem arra ment amerre te. És? Ebből csak annyi következne, hogy nem arra ment. Szíve joga. (ő tudta merre érdemes menni, neked meg lövésed sincs)

 

Akkor hibázna, ha hibás állítást tenne. Te azt hiszed, biztos tesz majd, mert csak az lehet a jó gondolatmenet amit te elképzelsz, és ahhoz mást kellene kiszámolnia. (egy fenét) Amit meg tényleg csinál Hraskó, addig el se jutottál.

 

No, kb. ezt jellemezte Mungo a lakonikus bullshittel.

 

Megjegyzés: úgy tűnik, azért akarsz görcsösen más dolgokat kiszámolni, mert azt hiszed egyetlen egy módon lehet valószínűségekről állításokat tenni, nevezetesen úgy mint a kocka esetében tetted, feltételezni hogy minden eset kimenetel valószínű, összeszámolni ezeket, venni a kedvezőket, osztás, kész. Csakhogy Hraskó gondolatmenete nem ilyen, nem is lehet ilyen, hiszen senki se mondta hogy minden boríték bekészítés egyformán valószínű. Teljesen másra játszik, te meg ahelyett hogy követnéd a gondolatmenetét, azon tipródsz hogy nem azt csinálja amit a te rögeszméd szerint kellene.

Ahelyett hogy arra figyelnél mit csinál, és akkor szólnál ha rossz állítást tesz.