Németi Csaba

 Álmok vándora

A sötét éjek kóbor lovasa
lettem.
Milliónyi csillag sugara pihen meg
szememben.
Jácint illatú az ábrándok völgye.
Álomról álomra vándorolok.
Ha olykor megpihenek, nincs más:
csak az Isten, meg én.
Ezernyi kérdés, és mihaszna perlekedés.