Szervusztok!

Egy éve írtam a városszéli kertünk macskájáról, akit én etettem, gondoztam. Fakó meggyógyult. Nagyon jó állapotban, vastag, gyönyörű szőrzettel indult a télnek. Kijártam hozzá télen is, minden héten legalább háromszor.  Kicsit fogyott ugyan, mire kitavaszodott, de hatalmas étvágya volt. Esős időben nálunk "lakott". Tiszta, pedáns jószág volt, az almot is ritkán használta. Az utóbbi időben nem láttam. Abból a meggondolásból, hogy jobb a bizonytalan, mint a biztos rossz, nem kérdezősködtem. Tegnap erőt vettem magamon. Fakó elpusztult. Biztos vagyok benne, hogy a közeli ház kutyája kapta el. Az utolsó képem róla, hogy a kert végéből fut felém, közben szemmel tartja a közeli házat, ahonnan időnként kiengedik a kutyát.

Muszáj volt megemlékezni erről a mufurc, de azért a maga módján kedves állatról. Egy olyan világban, ahol a kutya, macska értéktelen semmi, fogyóeszköz.