nem tudom miért jutott eszembe beszúrni ezt a képet...

Íme a fordítás:

Titokzatos forgó

Vágjunk ki téglalapot selyempapírból. Hajlítsuk meg az oldalaival párhuzamos középvonalai mentén, majd kissé simítsuk ki. A középvonalak metszéspontja a tömegközéppont. Helyezzük a papírlapot függőleges helyzetű tű hegyére; a tűhegy éppen a tömegközéppontban támasztja alá a papírlapot.

A lap egyensúlyban van. Viszont enyhe fuvallat hatására forgásnak indul.

A kis eszköz eddigi viselkedésében semmiféle titokzatosság nincs. Közelítsük azonban nyitott tenyerünket felé az ábrán látható módon. Tegyük ezt óvatosan, nehogy az esetleges erős légáram következtében a papírlap leessen. Furcsa dolognak lehetünk szemtanúi: a papírlap forogni kezd; kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban. Vegyük el a tenyerünket, a forgás abbamarad. Újra közelítve kezünket a papírlaphoz, az ismét forogni kezd.

Ez a rejtélyes forgás egy időben – a XIX. sz. hetvenes éveiben – sokaknak ürügyet szolgáltatott egy gondolat kimunkálására, mi szerint az emberi test valamiféle természetfeletti sajátságokkal bír. A miszticizmus rajongói ebben a kísérletben saját ködös tanításainak alátámasztását látták, és bizonygatták, hogy íme, a kísérlet igazolja, hogy az emberi test titokzatos erők kibocsátására képes. Ugyanakkor a tapasztalt forgómozgás oka teljes mértékben természetes és egyszerű: a kezünk által felmelegített, a papírlap aljához áramló levegő felfelé áramlik, nyomást gyakorol a papírlapra, és azt forgómozgásra készteti. A jelenség jól ismert változata lámpa vagy gyertyaláng fölé helyezett spirális „kígyó”, amely ugyanúgy a felfelé áramló levegő hatására forog.

A figyelmes kísérletezőnek feltűnhet, hogy a fentiekben ismertetett forgó meghatározott irányban forog: a csuklótól, a tenyér mentén, az újjak felé. Ez a kézfej egyes részeinek különböző hőmérsékletével magyarázható. Ujjaink vége mindig hidegebb, mint a tenyér. Ezért a tenyér közelében mindig erősebb hőáram alakul ki, és ez az ujjaktól származó hőáramhoz képest erőteljesebben fejti kihatását.

HK