Dédestapolcsány-Bánhorváti
avagy Három-kőtől Damassáig háromféle kék jelzésen...
A Lázbérci-víztározó nem esik túl messze Szilvásváradtól, talán 20 km a távolság, mégis ég és föld a különbség a Szalajka- és a Bán-patak völgye közt.
Míg előbbit a nyüzsgés, a tömeg, a bazár, és az erre többnyire vevő autós turisták hada jellemzi, addig az utóbbit a csend, a nyugalom, a szinte háborítatlan természeti környezet, egy kevéske gyalogos túrázó, kerékpározó és valamivel több horgász teszi ideálissá a magunkfajta bakancsos turisták számára.
Mindig megállapítjuk hogy itt kellett volna kezdeni a napot, a másikat akár ki is hagyhattuk volna, de azért én Szilvásváradot is szeretem...
Az 1968-ban lezárt egykori Upponyi műút elején, a víztározó sorompójánál parkoltuk le a kocsit, és nekivágtunk. A többiek nem nagyon sejtették hogy mire is vállalkoztak, de mint később kiderült én sem feltétlenül...
A gyerekek vidáman ugráltak, sikítozva kerülgették a döglött békákat, kérdezgettek, beszélgettünk, összességében jó hangulatban haladtunk a Lázbérci-tó mellet futó keskeny kis aszfaltúton az Upponyi-szoros felé a kéktúra jelzései mentén. Nyugodt, csendes kis sétaút ez, kiválóan alkalmas beszélgetni, nézelődni, vagy éppen az élet nagy dolgain elmélázva csak úgy lenni, és gyalogolni rajta.
Az Upponyi-szoros lenyűgöző, voltam már párszor, de mindig elbámészkodok benne percekig, a többiek jól ott is hagytak míg fotózgattam, messziről kalimpáltak hogy menjek már, ne bénázzak, még lekéssük az 5 órási buszt....
Lekéstük, de ez egy másik történet... :-)
1. a víztározó mellet halad a kéktúra is
2.-3. valahol Erdélyben...
Mikor a túrát tervezgettem akkor sem tudtam eldönteni hogy a most születő kéken menjünk, avagy a kék csúcson a Három-kő bérc sziklái felé, de mivel Dedevárat is meg akartam nézni így ez utóbbi döntött.
Dedevár nem nagy szám, picinyke faldarab, picinyke kilátással a szorosra, mondhatnám hogy mehettünk volna amarra is, de így legalább megnéztem ezt is, bakancslistáról kihúzva...
Khmm, valamit benéztem, még mindig emelkedik... és még mindig... és bizony a Köves-mál tetőig, a festés alatt álló, itt becsatlakozó új OKT nyomvonalig folyamatosan emelkedett az út, de nem azért hogy itt abbahagyja, sokkal inkább azért hogy kissé ráhangolódhassunk a Három-kő bérc felé induló újabb, nem kevésbé meredek emelkedőnek, amely az elején azért meglepően szép bükkösben haladt és meglepően szép kilátásokkal ajándékozott meg minket.
1. Dedevár csekély romjai
2. jelzések
3. útban a Három-kőre, balról már látszanak a "kövek" is
Én speciel azt hittem hogy a kéktúrát simán átteszik a kék 3szög-kék + jelzésre, amelyek eddig is megvoltak, de egyáltalán nem így történt.
Egy nagyobb kanyarulatot levágva az új kéktúra eddig nem járt ösvényen, nyílegyenesen vág neki a Három-kőnek, mondanom sem kell hogy milyen emelkedési szöggel...
Már azt hittem el is tévedtünk, a gyerekek kezdték is beleélni magukat a kalandba, de ekkor egy pici ösvényen balra térve 10-15 métert haladva egyszerre csak kitárult a világ, előttünk a vidék, tátott száj, lehuppanás a sziklákra: a Három-kő bérc!
1. az új ösvény, amúgy "Naszályosan"
viszont a Naszállyal ellentétben itt ezen a soha, vagy talán inkább régen járt ösvényen felfedezni véltem egy régi jelzést egy öregebb fán. Ki tudja...
2.-3. kilátás a Három-kő bércről a Bükkre és Uppony felé
A tátott szájakba később ropi és gumicukor került, fotózgatás, nézelődés, (a Bükkben már esik, ez látszik is, itt nemsokára fog, ezt lányom okostelefonja mondja) elidőztünk itt vagy egy félórát, ezzel megadva a kegyelemdöfést az ötórási buszos túratervnek.
Nemsokára továbbindultunk, félóra a buszig, 8 km Bánhorvátiig, újratervezés: van 7 órási busz is, de az ám az utolsó, nincs kecmec!
A Három-kő vadászháznál motoros jön, megkérdezem tőle az irányt, jószándékú, de hülyébb mint én, mert arról jött már vissza amerről mi, de ő arrafelé szeretett volna kiérni az erdőből és nem találta Upponyt... jajj.
Eső elered, okos az a fránya okostelefon...
Na, de a jelzések és a kis táblák nagyszerűen vezetnek, hamarosan a Damassa-szakadék felé nyomulunk teljes gőzzel, gyönyörű, fiatalos bükkösben, széles ösvényen, az út folyamatosan lejt, megy a hülyéskedés, rohangászás, egyszer csak megkapaszkodok egy fában, véletlenül lenézek mellette, és aztán kifehéredő ujjakkal, a másik kezemmel is belecsimpaszkodok a fába... egy minimum 15 méteres szakadék mellett állok, kb egy méterrel!!
Visszaugrok az ösvényre, gyerekek megfog, hang felemel, gyerekek visszaterel... ez meleg volt, ezt nem sejtettem, másképpen képzeltem el a Damassa-szakadék bemutatkozását...hatásos belépő volt az biztos!
1. a Három-kői vh
2. jujj-jujj-jujj, ne tovább!
3. ugyanaz a sziklafal, most már lentről
Most már odafigyelve, lassan haladunk, a kék kereszt jelzés visszafordulván lefelé indul a szakadékba. Némi gatyafék, kapaszkodás, röhögés, sikítás és lent vagyunk. Hatalmas sziklafalak, barlang, szűk szurdok, érdekes egy hely az biztos!
Előzőleg itthon, a neten is keresgéltem fotókat a szakadékról, én magam is készítettem párat, de egyáltalán nem adják vissza a hely hangulatát a fényképek, ezt akkor és most, a túra után is megállapítottam.
Rövid pihenő után a szakadékból kiérve barátságos erdőben, széles szekérúton haladunk Bánhorváti felé, harsogó zöld minden, újonnan telepített táblák hirdetik az erre tévedő turistáknak, hogy hol is jár:
DAMASSA-TANÖSVÉNY
Ízléses útjelzők, jó jelzettség, szép új pihenőhelyek tarkítják ezt az egyébként már egyre inkább ellaposodó völgyi utat, amely egykor a falu művelt területei közé tartozott. Még egy működő, és iható forrás is van, az Előre (Miklós)-forrás.
1. ízléses tájékoztató táblák
2. szép pihenőhelyek...
3. és ízléstelen jelzések... :-)
volt belőlük sok errefelé, gondolom fogyott a nedű, és gondolták két gond megoldva egy csapásra
Bánhorváti.
Az Árpád-kori múlttal bíró falu rendezett, bájos, barátságos, a templomban éppen miséhez készülődnek,a busz fél óra múlva jön, nézelődünk, csak úgy csendesen, elégedetten...
A velem egykorú bontó-szökevény Ikarus 10 perc alatt visszarepít minket az autónkhoz, majd a nap méltó zárásaként negyedórával a zárás előtt beesünk a bélapátfalvi Szomjas Csukába egy savanykás malaclevesre, így kerek a világ! :-)
