Köszönöm szépen az együttérzésedet, és az nagyon jó lehet a párodnak, hogy érzi ott vagy mellette jóban-rosszban. Sajnos nálunk más a helyzet, nem is fog változni, mert ember ennyi idős korában már nem változik. Persze, hogy segitek mindenben, csak azzal is az a baj, hogy az is baj, ha segitek. Csak pl. most amit leirtam történetet nem birtam megállni, hogy oda ne menjek, de milyen dolog az már, hogy titokban látogatom meg  gyerekemet. No és a nő nem hogy vigasztalná, vagy mellette állna, hanem csak a betegségről tud beszélni (meddig fog élni stb.), és nem arra koncentrál, hogy időben menjenek orvoshoz, kezelésre, legyen otthon kaja,  stb. A magánrendelést kifizettem, hogy ne 10 hét mulva kerüljön a 6 hetes kontrollra, de ebből is nagy vita volt, hogy "csakazértis május végén fog menni", és neki elege van az egészből, és mindezt a fiam előtt.  Hát igy.  Bizony nincs is nagyobb kincs a szeretetnél, az sokat segithet a bajban.