Gyorgyi, en jartam pszichoterapiara, onnan, hogy megtudtam a diagnozist, es odaig, hogy megmutottek. Csak nekem kialakult egy un. Agorafobia es panikbetegseg, vagyis rosszul voltam, ha ki kell mennem az utcara. Ebben segitett nagyon sokat a terapeuta, illetve mellette szorongasgatlo gyogyszereket szedtem, amiket a mutet utan szepen abbahagytam. A terapeutatol megtanultam a meditaciot, ami segitett lekuzdeni a panikrohamokat es ujra rendes eletet tudtam elni. Ebben hatalmas szerepe volt az akkor meg baratomnak, azota ferjemnek, vegig mellettem allt, es nem hagyta, hogy elhagyjam magam, addig "rugdosott" mig fel nem alltam a foldrol. Iszonyu sokat koszonhetek neki. De sajnos tudom, hogy neki is es a szuleimnek is milyen nehez, elottem sosem mutatjak az erzeseiket, ahogy Te is csinalod, fogalmam sincs, min mennek keresztul. 

Aztan persze amikor kiujult 2,5 eve a daganat, ujra osszezuhantam, de mar sajat magam is sokkal jobban tudtam a helyzetet kezelni, mint anno. Szoval ennek a pszichoblablanak igenis nagyon sok ertelme van.

szerintem ez a szedules siman lehet koszonheto az idojarasnak is, azert egy egeszseges embert is megvisel a sok front...mikor emeltek a tegretol adagjat? En attol nagyon almos, faradt es kb zombi voltam, amikor emeltek az adagomat. Az orvosom szerint ez normalis, amig hozzaszokik az uj szinthez a szervezet. Aztan ez az erzes elmult.