Sziasztok megint! Most már ténylegesen eldöntöttem, hogy megint rászánom magam a másik lábammal is. Mivel tudom már mivel jár az egész másképp is érzem magam. Nem mondom, hogy nem leszek egy kicsit feszült, ha közeledik majd a nagy nap, de muszáj. Szóval pokoli fájdalom valóban nincs. Nem vagyok az a nagyon fájdalom tűrő, de tényleg kibírható. Nem is igazán a fájdalom volt a kellemetlen, hanem a feszülés. Az elején az rosszabb volt. Én Donalgint szedtem múltkor és az összes idő alatt, ami 10 hét volt és plusz a félkiszedés ideje, szóval összesen fél doboz gyógyszert szedtem be. Nem vészes szerintem. A kiszolgáltatottság volt a rosszabb inkább. Nem vagyok egy ülős típus, szóval ezt kellett inkább leküzdeni. Engem keddi napon műtöttek, azon a héten még nem csináltam semmit, de utána már főztem, persze nem nagy dolgokat és úgy oldottam meg, hogy ne lógjon a lábam, hogy feltettem a pultra, hiszen tiszta volt szerencsétlen. Tehát második héttől én is csináltam már palacsintát is. Mosás után kiteregettem, amiben az volt a nehezebb, hogy kijuttassam az erkélyre, vagy a szobába a ruhákat mankóval. :) Vicces volt, de volt időm el bohóckodni vele. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha tényleg gáz a helyzet, akkor szánja rá magát, persze csak, ha teheti, mert csak rosszabb lesz. Én is sokáig halogattam az első műtétet is, de a másodikat is. Mindenkinek kitartást kívánok.

Üdv Andi