Ne haragudj a kiváncsiságomért, de mióta tudsz a betegségedről, hogy derült ki? Vagyis mióta csinálod a kezeléseket, és most dolgozol-e, mikor volt az utolsó sugárkezelésed? Nekünk sajnos nincs se rokon, se ismerős aki segithetne, én Budapesten élek, a gyerekem pedig Délegyházán. Van egy élettársa és egy 5 éves kisfia, de az élettársa nem veszi komolyan ezt a betegséget, 7 éve nem dolgozik, a fiam tartja el a családot. Tőlem egy megállónyira laktak, de 5 éve elköltöztek Délegyházára, ami most nagyon megneheziti a dolgokat.  A kapcsolatom az élettársával nem felhőtlen - finoman kifejezve -, mert soha nem tudott emberi módon viselkedni, mindig csak kihasználta a fiamat. Persze kettőn áll a vásár, az ő dolguk, csak nekem rossz ezt látni, mert én egyedül neveltem 2 éves korától, és mindent megadtam neki (lakás, kocsi), de most már a ház is fele-fele arányban van tulajdonlapilag, holott nem adott bele semmit, ez az én szüleim lakásából lett megvéve. Nem is ez a baj, hanem hogy nem tud közelebb költözni, és bizony ha valaki nem egészséges, akkor minden nagyon messze tud lenni. Ráadásul mivel tegnap derült ki ez a sugárkezelés, ma elment a nő állásinterjúra (7 éve eszébe nem jutott), tehát nem úgy néz ki, mint aki szállitgatni akarná a párját. Az meg elég nehéz, ha minden nap reggel értemegyek,  elviszem, hazaviszem, hazajövök, szóval nem tudom. Vagy ideköltöztetem hozzám, és innen viszem-hozom, de hát a párja akkor mit csinál? Nagyon úgy tűnik, hogy a bajban nincs társ, ami engem nagyon elszomorit. Én azért próbálok ezen a fórumon információkat gyűjteni, mert ti a saját tapasztalatotokat tudjátok elmondani, ami sokkal jobb, mint amit a könyvekből el lehet olvasni. Te hova jártál kezelésre? Téged hoztak-vittek, vagy te vezettél? Mert most a fiam nem képes vezetni sajnos, és neki a Kékgolyóba kellene járni. Ne haragudj, hogy ennyit kérdezek, de a gyerekem is kérdez folyamatosan, legalább tudjak valami okosat mondani neki. Mi sajnos nem tudjuk, hogy ez a daganat milyen gyorsan is fog nőni, azt mondták lassan nő, de sajnos csak kb. a negyedét vették ki, szóval ahogy irtad te is, a hely a fejben véges. Egyébként az Amerikai úton is nagyon rendesek voltak és a Neurológiai Klinikán is, egy rossz szavam nem lehet, csak tudomásul kell venni bármennyire is fájdalmas, hogy vannak határok, amiket nem lehet áthágni, az orvostudomány is véges, viszont amit felajánlanak, azt el kell fogadni, mert rosszat biztosan nem akarnak. Ne haragudj a sok kérdésért, és ha úgy érzed zavarlak, akkor azt is nyugodtan ird meg, csak hát nincs kit megkérdezni, nincs kivel megbeszélni ezt az egész problémát.