Mint talán a legrégebben itt élönek nekem az a véleményem, mindenkinek magának kell eldöntenie mennyire képes asszimilálódni egy más ország szokásához, idöjárásához,stb.

Nem szabad összehasonlítást tenni a magyaros élethez, aki ezt teszi, soha nem találja meg helyét sehol. Minden ország más.

Azt se felejtsük el, ahány ide írogató, annyiféleképpen került Hollandiába.

Van akinek a társa holland (mint nekem is), természetesen sokkal könnyebb volt a beilleszkedés mint azoknak, akik saját erejükböl építették fel itteni életüket.

A holland partnerrel rendelkezöket szinte azonnal befogadták a társuk révén a kollégák, barátok, a család és a nyelv nem ismerete sem okozott gondot, ha legalább egy világnyelvvel rendelkezik az illetö. Ezzel hosszú évekig el lehet lavírozni anélkül, hogy bárkit zavarna.

A hollandok nem magyarosan nyakba boruló emberek, de akit megkedvelnek és barátság alakul ki, az örökre szól és akár éjjel is ki lehet ugratni öket az ágyból, segítségedre sietnek.

Az, hogy a magyar dunántúlnyi területen itt majdnem 17 millió ember él, eléggé fullasztó.

Azért "menekülnek" Kanadába, Ausztráliába, Új Zélandba az itteniek, mert már nem kapnak levegöt.

Jele annak, hogy bármennyire nagy a protestálás az idegenek befogadása miatt,-- ha nem annyira mint korábban,-- még mindig befogadó nép a holland.

Az idöjárás más tészta. Aki a mediterrán éghajlatot kedveli, az ne itt keresse a boldogságát, ugyanis a legtöbbször esös, szeles és borus idö az arra hajlamosakat deperesszióra készteti.

 

Egy angol barátom mondta, "Hollandia túlcivilizált ország".

Minden szervezett, minden szabályok szerint müködik. Ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni.

 

Aki saját akaratából jön ide, számoljon ezekkel a számukra pozitív, ill. negatív szokásokkal.