Talányos feddés balladája
(Ch. Baudelaire a Fedő parafrázisa)

Járjak bár vízen, vagy szárazon - testi vértem
bőr páncélja alatt, vágy szaggasson agyon, -
s a Nőt szolgálva - csaljon víg kalandra vétkem:
kopott Gogó legyek, vagy Cézár – gazdagon.

S ha lennél mániám? Mardosva, űzzön vérem
kint az utcán, vagy rejtsen el egy csöpp szalon?
Mindegy, fájó titkot szegezzen dúlt szívünkre
a vágy - s ha szeretkeznénk, szeressünk nagyon!

És mert fölöttem még a futó hites élet,
csillagos derű, s lent az édes, könnyű vétek –
oly színpad ez: hová a szív rabolni jő!

Kéjenc félelme, és bolond reménye ez -
fent talányos feddés, de dönt a roppant érdek,
még lelkem szent, de farkas-kedvem egyre nő!