Minden szépet és jót kívánok Xexiske!:)

Jánoska Mátyás:

Északi örvendések

Igazam tán sohsem volt,
De én mégis úgy éreztem.
S amennyiszer vétkeztem,
Annyiszor volt igazam is.

Kúszott egy dallam fülembe,
Lágy, finom hangulata volt.
Nagy boldogság honolt
A Vörös Kolostorban.

És énekbe fogott a Tátra,
S megannyi fennsík is.
Így volt ez, nem vulgáris
Megtörténtként.

Apácák sorakoztak fel
Előttem a templomban-
A Vörös Kolostorban
Rótták le kegyeletüket.

Így zajlottak a dolgok
Ott fent, északon.
S a kéklő égbolton
Mosolygott Napfivér.

Nem tudom, de éreztem,
Amit akkor mondottam:
Szomorú sohse voltam
Az Úristen jóságában.

A zord, hegyi szél
Sem tombolt akkor.
S mint a feltámadáskor,
Ujjongtam én, az ember.

Ott voltam, fent az Árván,
Hol éreztem a Jóságot.
Ő szétfoszlatta a szomorúságot,
S nem maradtam én árván.

2015. január 9.