2 verseny - 1 edzés

Nagy divatja van a trilógiáknak, én is közre bocsátok hát egyet. 2 versenybeszámoló közé ékelve 1 sima hétvégi edzés. Ezt kapjátok most.

1. fejezet
Bükki Kilátások - Mókás Futás

Még sosem voltunk Imaróék ezen neves versenyén, amiről sok szépet olvastam ezen a fórumon, és most úgy adódott, hogy sikerült megfelelően szervezni a dolgokat a részvételhez. Előző este hazautaztunk, anyukámnál feltankoltunk szénhidrátból (pirított szilvalekváros tészta), és reggel onnan mentünk Szilvásváradon keresztül Felsőtárkányba. Én a Fun Run-ra készültem, míg kedvesem versenyen kívül tervezet futni egy jól esőt.
Idejében odaértünk, de annyit vacilláltam az öltözékemen, hogy végül alig értem oda a rajtra, a startvideóról szerintem le is maradtam.
Ezt a versenyt amolyan próbatételnek tekintettem, mi maradt meg az őszi formából, mennyire bírja a szervezetem a tempósabb hosszút. Az élboly nem húzott el nagyon, elég családias lehetett a hangulat elől, gondoltam is, hogy hiányzik a mezőnyből egy Hajduska Balázs vagy egy Varga Jocó. :)
Én igyekeztem egy mérsékelt tempón bemelegíteni a motort. Egy darabig a későbbi női győztes Ambrus Petrával bandáztuk, de mikor felhívtam a figyelmét, hogy 5 percesekben megyünk, gyorsan lemaradt. 1:0. :-)
Sokáig mondhatni eseménytelenül mentek a kilométerek, örültem a szép időnek, figyeltem a testem jelzéseit, próbálgattam, mit kockáztathatok tempóban. Kis idő múlva felértem Csernus Brigi, a későbbi női 2. mellé. Felfelé nagyon ment, a lefeléken meg én voltam a bátrabb.
Az Őrkő-házig minden rendben ment, de utána elkezdtünk keveredni a többi távval. Sajnos elkövettem azt a baklövést, hogy nem tanulmányoztam előzetesen át az itinert, illetve azt, hogy a többiekhez képest merre megyünk. Utálom, amikor bizonytalan vagyok az útvonalban, és most elkezdtem az lenni. Voltak szalagok bőven, de nem voltam biztos, hogy azok nekünk jelzik-e az utat. Tudtam, hogy egy darabig együtt megyünk a Hardosokkal, de azt nem, mikor kell leválni róluk. Ugyan volt vagy 3-4 perc előnyöm, de bevártam Brigiéket a Cserepes-kő utáni tisztáson, hogy bizonyosságot szerezzek, nem kavartam máris el. Aztán elhúzott mellettem Olipapa, én meg mentem utána. No ez volt a rossz ötlet. Ugyanis simán felmentem utána a Tar-kőhöz. Alatta lett volna az elágazás, amiről nem tudtam. Nagyon bosszantott a dolog, ráadásul feljött utánam Brigi is, ekkor lett belőle 2.. Mikor visszagurultunk persze felülről már látszott, hogy a nyereg másik oldalán is vannak szalagok. Ez sajnos első odaérkezésünkkor nem tűnt fel. A célban szóvá tettem Imaronak, hogy biz ide elkelt volna egy útjelző A4-es papír, miszerint Hard erre, FunRun arra, nem tudom, a jövőre nézve megfogadja-e a tanácsomat. Én biztos nem fogok ugyanott még egyszer eltévedni. (Vagy de, és akkor már csak röhögni fogok magamon. :)
Utólag visszanézve 12-13 percet veszítettem, ellenben nyertem 100 méter szintet, meg némi plusz kilométert. :) Kicsit megtörte a lendületemet is az eltévedés, de igyekeztem ismét összekapni magam, rákapcsoltam, és újra előzni kezdtem a nem tévelygő versenytársakat. Sikerült Csanyát is újra beérnem, aki jobban felkészült az anyagból, mint én.
Tamás-kútjánál viszont már éreztem,hogy fáradok. Eddig az időveszteségeimet is próbáltam tempóváltásokkal behozni, innentől már csak az egyenletességre és a kitartásra koncentráltam. Ekkor összeálltunk Brigivel, és már majd végig együtt is mentünk. Jót dumáltunk, szépen haladt az idő. Amikor az utolsó nagy emelkedőhöz értünk, akkor mindketten felismertük a szokásos tárkányi versenykör szakaszát, pár éve 3x csináltam meg egy verseny alkalmával. Jó hosszú, meredek, gyaloglós, de legalább tudtam, mi vár. A csúcs előtt már eléggé kivoltam, és míg egy elhagyott rajtszámot gyűjtöttem be, addig futótársam kissé el is libbent. A lefelén azért győzött a gravitáció és az ősi futótörvény a sz.rról, hamar utolértem. Végül együtt csaptunk célba a is tó körüli diadalkör megfutása után. 4:27-tel.

Értékelés:
A verseny első 10 km-e után úgy éreztem, akár a 4 óra is meglehet, de aztán ez elúszott. Nem csak az eltévedés miatt, hanem mert el is fáradtam a végére. A Tar-kői kiruccanás nélkül talán meglett volna a 4:10. Ez nem rossz eredmény a 35 km-hez társuló 1500 m szintet figyelembe véve. Főleg év elején. Az is fontos, hogy nem voltam rosszul a végén az emelt tempó ellenére sem. Se légzési nehézségek, se szédelgés.
A verseny is hangulatos volt, szimpatikus szervezői csapat, varázslatos útvonal!
Jövőre is ott szeretnénk lenni!