Akinek "bejött" az hosszú, kitartó és nehéz munkával érte el azt, vagy szerencséje volt.

80-as években sokan jöttek Romániából a meggazdagodás fátyolos reményében, Volt aki k2rtös kal5cs bizniszbe akart menni, volt aki vendéglöt nyitott. Mind belebuktak. Részben a tudás, részben a kultúra és helyiismeret, részben a nyelv hiánya. Akkor kötelességének érezte az ember, hogy segítsen.  Mi is felkaroltunk egy házaspárt akik lelkesen elmondták, hogy romániában az utcán árulják a frissen préselt répa levet. Ök is ilyen bizniszt akarnak csinálni. A használt présgép olcsó, répa van, majd az én garázsomba fogják csinálni és müanyag flakonba téve Amerika összes élelmiszer üzlete ezt fogja árulni. Egy pillanatig tetszett az ötlet, igy csináltam egy kis amatör piackutatást. Elmentem a város legnagyobb élelmiszer üzletébe, hogy beszéljek az üzletvezetövel, kipuhatoljam, hogy lenne-e a termékre piac. Természetesen az üv, el volt foglalva, a nagyon udvarias pénztárosnö segítség képpen megkérdezte, hogy milyen ügyben. Mondom, hogy lehet-e répalevet kapni. Gyors volt a válasz: Isle 3. (Hármas gondola) Három márka volt, mindegyikböl 2 cup, 8 cup és 1 gallon.

Azt mondják a siker útja: "Find a hole and fill it." Ebben az esetben a hole többszörösen be volt tömve.

Nem jött be.

Répaléból nem.