Nem rég jöttem haza Csabáról.

Ellenfelünk igyekvő társaság, mai játéka alapján nem egy nagyágyú csapat. Nem focizott le bennünket, pedig aztán halványak voltunk, de rettenetesen...

 

Részünkről minden olyan sematikus volt, átlátszó, mint a celofán, vékony és könnyen szakadó, mint a selyempapír.

 

Pillanatnyilag fáradt vagyok ahhoz, hogy játékosainkat egyenként értékeljem - nem is az én dolgom.

 

Amit ebben a helyzetben én tehetek- hadd mondjam ki: egy olyan tavasz elején, melynek  a végén jó eséllyel harsányan a képünkbe röhöghetnek rosszakaróink - csak egy lehet...

 

Szombaton kimegyek szurkolni a Szolnok elleni meccsre...

 

Hajrá, Vasas!