Ott kezdődtek a bajok, hogy két lábra álltunk. Nem is tudom, miért, hiszen a bringázás nem igényli ezt a képességet:-).

Nálam 2007-ben kopogtatott a kéretlen vendég. Az egészségügy pörgése következtében jó két hónap után kerültem egy profhoz, aki már csak azt állapította meg, hogy kezdek kijönni "belőle".

Ez a kijövés nem fejeződött be és elég rossz volt reggelenként az ébredés. Aztán ajánlottak egy dokit, aki egy tízesért felfektetett egy kemény ágyra, tekergetett két roppanásnyit és három napig azt hittem, minden OK.

Sajnos egy bringaemelés terepen (jól meg volt pakolva) visszahozta a még el sem feledett nyavalyát. Utánozni kezdtem a tekergetős doki módszerét és tudtam, ha a kis roppanást érzem/hallom, akkor egy darabig megint jó lesz.

Azóta elég sokat bringáztam. Közben lett országútim is (23-as gumi, 9 Bar), így a montihoz képest kissé laposabb fogást is alkalmaztam. Soha nem tudtam összefüggésbe hozni a biciklizést és a kiújuló kisugárzást, pedig volt, hogy felborítottak és a hátamra, hátizsákomra estem.  (Érdekes, hogy kajaknál nem mindegy, milyen hajóban ülök. A túrakajak pár óra alatt kikészít, a portyával tán napokig is evezhetnék. No, ilyen különbség a bicikliknél nincs.)

Ez kicsit hosszú lett. Talán neked sem kéne más bringafajták felé fordulnod. Esetleg a mostanit tehetnéd picit kényelmesebbé. Kívánom, hogy rövid időn belül juss te is olyan állapotba, hogy vidáman koptathasd az aszfaltot.