Igazad van abban (illetve a cikknek), hogy az alulfizetettség és a kiszolgáltatottság sok problémát okoz. Az , hogy egy tanár hazugságra kényszerül, amikor a pénzügyi elszámolása készül az mindenképpen szomorú. Ráadásul ez a fajta alulfizetettség és túlmunka pedig fásultságot okozhat a tanárnál. Leadja az óráit és kész, nem akar többet, már nem akarja a diákokat nevelni, tanítani, oktatni. Nem érdekli, hogy a diákkal mi lesz, mennyit tud.

Az én emlékeim szerint a tanárok régen sokkal lelkesebbek voltak. Pl. Általánosban a tesitanárom olyan focicsapatot szervezett a szabadidejében, amivel kerületi bajnokságot nyertünk, indultunk budapesti kupákban, és nagyon jó közösség volt. Mindezért  egy fillér plusz pénzt nem kapott. A délutánjait áldozta ezért. Most miért nincsen ilyen? Vagy van ?