Nemrég volt a 45-ben, 55-ben, 65-ben (és a többi 5-re végződő évben) "megérettek" meetingje az "alma mater"-ban. Sok év után újra beléptem az "oroszlán barlangba". Olyan régen volt minden, hogy az akkori tanarakról már termeket neveztek el (legkiválóbb tanáraimról dr. Jablonkayról, Paulinyi Jenő bácsiról, ig. helyettesünkről Ibos Ferencnéről.) Akkoriban jó gimnázium volt. Sportban is jó neve volt. Máté Péterrel, Berki Tamással jártam egy évfolyamban. Két köztársasági elnökünk is ide járt. A "züllés" akkor kezdődött el, amikor koedukálták a sulit. Ez pedig a mi időnkben indult, emlékeim szerint a 63/64-es évfolyam egyik másik osztálya már vegyesedett. 62/63-ban a sulit felújították, az olajos fapadlók helyett parkettát raktak le, az öreg kályhákat a központi fűtés száműzte. Abban az évben a Szilágyi Erzsébet lány gimnáziumba jártunk, a Szilágyis lányok délelőtt, a Petőfisek délután ill. váltakozva.

Sajnos később nem sok jót hallottam a Petőfiről, ezért a lányomat a Városmajori gimibe irattam. Alapító évfolyamos volt, már 3. után középfokú németje volt. Az kemény, de jó suli volt akkor. Azóta az is romlott. Ma az idegennyelv alapfokú követelmény. Ezt minden gimnáziumnak magas szinten kellene oktatnia.

Annak idején voltak un. humán (erősségű) vagy reál "szakos" oskolák. Vajon most is megvan ez? A Petőfinek ma mi ehet az erősebb oldala, milyen az orientáltsága? Ki tudja?

További szebb napokat!