Nem semmi forma a Béla.

Bár nekem nem a sas jut róla eszembe, hanem egy - szerencsére végül semmi komoly - esemény. Pár éve, amikor még NBI-es volt a kézilabda csapat és még nem a PLER-es förmedvény, akkor volt az a szezon, amikor a kupában kivertük a Szegedet, a bajnokságban meg a bronzért mentünk. Lent voltunk Tatabányán, nem emlékszem már, hogy az első vagy második alkalommal a párharcban (3-2-re hoztuk), és a Dózsás egyszer csak rosszul lett, elájult a lelátón. Egy pólót behajítva a pályára tudtuk csak jelezni, hogy baj van, utána viszont szerencsére már gyorsan jöttek a mentősök, nagy nehezen kivitték a kocsihoz. Aztán kicsit később talán szóltak is, hogy nincs baj. A következő meccsen a Népligetben a tatabányaiak ölelgették, hogy mennyire rájuk ijesztett... :) Hát még ránk, akik ott voltunk a közelében.