.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
ahol felgyülemlik a gyűlölet,
ott óhatatlan,
hogy egyszer
a háború kirobban
megállíthatatlan...
csak ideig óráig ment
a gyilkos, a pusztító
öldökléstől való félelem,
de, aki meg nem élte,
az el se tudja képzelni
azt a szörnyűséget,
s akiben a gyűlölet ott van,
az minden áron pusztítani akar...
ki végigszenvedte a háborút,
azt az kiszolgáltatott,
azt a rettegett érzést
még a gyerekének átadja,
de a következő,
aki érkezik világra,
nem lesz bölcsebb,
csak, mert később született,
nem okosabb annál az elsőnél,
akkor se,
ha kívül meg is változott minden,
kezdòdik minden elölről...
s ha már nem öröklődik a félelem,
ha nincsenek sajgó emlékek,
a rettegés nem tart vissza:
az ember álmodik diadalmas,
győztes háborúról,
ha egyszer a gyűlôlet hajtja,
meg semmi nem állíthatja...
tán addig nem lesz vége,
addig pusztítanak újabb
és újabb értelmetlen háborúk,
míg a szeretet nem lesz úr
a pusztító gyűlölet felett,
ha már nem csupán a félelem,
de a megváltó szeretet
védi az emberséget.

2015. március 18.