Ihász-Kovács Éva

Sirató

A nyárral – ím –
a fény is elillant.
Az örömök imára kulcsolt
virágait
learatta az ősz.
Csak az én van.
az IF-várba hurcolt magam
s a siratóének.
Az éj arénáiban
nem a rémek,
csak lelkem, a legyőzött,
nemes vadállat,
viaskodik
mozdulatlan árnyék-katonák közt,
megvillannak a holdfény-pengék,
a fűben piros bársony a vér.
Ki tudja, lesz-e tavasz még?
A hólé szétfolyó pacákat rajzol az
ablaküvegre…