A szocialaizmusban, szintén a román határon történt -mondhatom incidens sem volt -, hogy amikor meglátott minket a határőr levetette a két koffert a tetőről és tételes ellenőrzés: mindent rakjak ki a kocsiból is, arra a nevezetes betonasztal sor egyikére. És elment. 2 óra várakozás után, amikor régóta nem is láttuk már sehol sem, visszapakoltam... Beültünk. A nyíló sorompón meg át. Majd szólnak, ha akarnak mégis valamit. De nem akartak semmit, csak szivatás. Ez volt a módi. Miért? Csak. 

Ide el kell mondjam a nyári -2014- neumi határőrt... ugye egy kis szakaszon más az ország... kiterjedt államhatár van, ellenőrzéssel, fegyveresen, kölcsönösen szivatják egymás polgárait, ahogy megszokták. Külön sáv: EU felirattal. Mi persze arra. Általában integetnek tovább, mit is kezdjenek a sok tranzit utassal. Most nem: a nyikhaj fegyveres, feladata komolyságával átitatva, a magyar rendszámú autóval a külön sávos belépésnél, kézbe kéri a személyiket és hosszasan, de hosszasan nézi. Baromi hosszasan. A sor áll. Bizonyára nem volt mit nézni, meg semmi gyanus, minden ok. de akkor honnan tudja az a sok EU-s utazó, hogy Ő miért öltöztetett katonának, miért van ott??? 

Na ez az utórezgés, majd kikopik, de korábban csak ez volt a várható és a "normális" határátlépés, meg a már említett fokozott esetei, baksis, ajándék, kötözködés, minden széttúrása, megfélemlítés, pofátlan beszéd és társai.