Gyerekkoromban Édesanyám gyakran főzött marhahús levest. Persze akkor a kényszervágásból lehetett marhahúshoz jutni.  Az is mindig tehénhús volt, többnyire öreg fogatlan jószágé. Na abból a húsból csak levest lehetett főzni.  Nálunk a vasárnap nem múlhatott el húsleves nélkül, amiben mindig volt velőscsont, ha marhából, vagy disznóból készült a leves.  Apukám nagyon szerette a velőt, pirítós kenyérre kenve.

Sokszor ettünk tehéntőgyből készült pörköltet. Édesanyám nem szerette csinálni, mert felkockázáskor kivette a kés élét.  Emlékszem, 2-3 kést használt "el" mire felaprította.

Gyakori étel volt még a vese-velő is nálunk.  Azóta is szeretem, én is gyakran főztem.

Pénteken a böjt miatt mindig tészta volt a második fogás, vagy bukta. A buktát jobban szerettem, mert a tésztától fél óra múlva éhes voltam.

Szerdán mindig sztrapacska volt előtte valami könnyű leves.