2. nap

 

Az időjárás pont olyan gyönyörű és pont olyan szeles volt, mint előző nap. Erre a napra a Musei Capitolini volt kitűzve. Minthogy a templomok csak délelőtt és késő délután látogathatók, úgy döntöttem, hogy ezekkel kezdek, és zárva tartásuk alatt megyek múzeumba, hiszen az este 8 óráig van nyitva.

Az első állomás a SS. Apostoli volt, Szent Fülöp és Szent Jakab Apostolok temploma. Engem elvarázsolt az altemplom. A reggeli fény bevilágította a lejáratot az altemplomba, és annak a lépcsőhöz közeli részét. (A római  templomokban  és kápolnáikban az  ablakokon bevilágító fény varázslatos élményt ad a nap bármely szakában érünk is oda.)

Aztán a Corsóra tértem át, hogy eljussak a Piazza Popolora, igen ám de rögtön ott volt a Santa Maria via Lata, és nyitva volt a bejárat. (Eltérítés újabb esete.) Sajnos a templomba mégsem jutottam be, de az előcsarnokban egy asztalkánál 2 eurót lepengetve, lemehettem a templom alatti kriptába, ahol Szent Pál töltötte 2 éves házi fogságát Rómába érkezése után. A középkori falfestményeket restaurálásra elszállították, fényképek helyettesítették őket, viszont találtam helyettük egy gyönyörű domborművet, amely Cosimo Fancielli készített a XVII. században. A dombormű Szent Pált, Szent Pétert, Martialt és Lukácsot ábrázolja, és szinte megelevenednek a falon.

Ekkor a Corsón már nagy volt a tömeg, csak lassan jutottam el a Popolóra, ahol a Santa Marai del Popolo volt a cél. Itt minden kápolna és sarok kincset rejt. Nem is tudtam betelni vele. Nekem Pinturicchio reveláció volt. Sajnos nem sikerültek a fotóim, vakut használni nem lehetett, és a della Rovere kápolnában kevés volt a fény. Egészen hosszú időt töltöttem itt, aztán tovább indultam, hogy megnézzem a Mars Mező egyéb látnivalóit is. Egyik templomtól vetődtem a másikig a kanyargós utcákon, volt, amit elkerültem, volt ami elém került.

A San Lorenzo ekkor már zárva volt, a San Eustachioban ételt osztottak hajléktalanoknak. Asztalokat állítottak fel, ahol ha szerényen is , de „vendégül látták” őket. A Luigi dei Francesiben valamiért el voltak kerítve a Caravaggio képek, és ki is volt írva, hogy csak a kordonon kívül lehet tartózkodni (tulajdonképpen az oldalhajó volt lezárva, hozzáférhetetlen volt az összes kápolna azon az oldalon. Ennek ellenére átbújtak az emberek a kifeszített kötél alatt, és eltorlaszolták a kápolnát. Úgy döntöttem, én ebbe a tömegbe nem furakszom akkor sem, ha soha többé nem láthatom ezeket a Caravaggio festményeket.

Szendvics és egy pohár bor egy csendes kávézóban, majd tovább sétálva egy pompás kávét vettem magamhoz. Így felvértezve tartottam Capitolium felé.

Mindig is nagy rajongója voltam a római szobrászatnak, itt tobzódhattam szobrokban és domborművekben. A képtár már közel sem ragadott magával ennyire. Közel 4 órát töltöttem bent. Amikor kijöttem, kegyetlenül hideg volt a levegő és a szél is. Viszont nyitva találtam az Aracoleit, ami szintén rajta volt a hiánylistámon. A lemenő nap különleges fényekbe vonta a főhajót és az oldalkápolnákat. Jól esett leülni, és gyönyörködni a templom szépségeiben.

A fény és hangjátékról már lekéstem, de azért nem akartam kihagyni a Gesut. Ekkor Már majdnem sötét volt. Csak halvány fények égtek a templomban, de így is érzékelhető volt a pompája. Szerencsétlenkedtem a fotózással, nem sikerült jó képeket készítenem. Akkor már sejtettem, hogy ide még másnap vissza fogok jönni, hogy világosban is láthassam. És ekkor felgyúltak a fények. Lassan itt volt a mise ideje. Nagyszerű látvány volt. Nekem az ablakai tetszettek a legjobban.

Hulla fáradt voltam, gondoltam felülök egy buszra, ami haza visz. Lépni nem lehetett, akkora volt a tömeg. A buszok is tömve voltak. Gyorsan sms-eztem első rómás kollégáimnak, akiknek ez volt az első napjuk a városban, hogy ne rémüljenek meg, csak szombat este az olaszok házon kívül vacsoráznak. És azt is írtam nekik, hogy a vacsorájukat tudják le fél 9-ig, mert utána már nem kapnak helyet sehol. Válaszoltak, hogy már túl vannak rajta, és agyon gyalogolták magukat.J

Otthon természetesen már tele volt a tér. Tovább mentem, hogy felkeressem azt a szárd vendéglőt, amit egyszer Catella ajánlott. Még nem volt 8 óra de már nyitva voltak, és ettem egy fantasztikus vegyes előételt, majd báránybordát. Nagyszerű lezárása volt ennek a napnak.