1. nap

A szállásom elfoglalása után először is átsétáltam a szemben lévő kávézóba, mert a korai ébredés és utazás miatt már az éhhalál fenyegetett. A kinti asztalokhoz ültem le, éppen akkor tisztították ki a kutat, és indították el benne a vizet.

Szikrázó napsütésben ballagtam a Fórumok felé. A levegő hűvös volt, és hideg szél volt. Ebben a napsütéses időben hihetetlenül látványos volt a Fórumok környéke, a Colosseum és a Piazza Venezia. Régóta terveztem, hogy megnézem a Császárok Fórumát, és ennél jobb alkalmat nem is kívánhattam volna. Tudtam, hogy estefelé nagyon hidegre fordul az idő, tehát a szabadtéri programot most érdemes letudni. Mintegy két órát mászkáltam a romok között és Traianus Vásárcsarnokának emeleteit. Eszembe is jutott, hogy milyen izmos jó fenekük lehetett az ókoraiknak ezeken a lépcsőkön mászkálva. Mi meg az edzőtermekben küzdünk ma ezért. Nem vagyok túl magas, nekem bizony nagyokat kellett lépnem ezeken a lépcsőkön. Aztán az is eszembe jutott, hogy itt bizony leginkább a rabszolgák rohangáltak le és fel. Itt nem fújt a szél, lehetett sütkérezni a köveken. Ilyenkor elővettem a Róma könyvet, és felfrissítettem az ide vonatkozó ismereteimet. Lenyűgözött a látvány, nem tudtam betelni vele. Korábbi utazásaim során mindig itt értek véget a kóborlásaim este. Leültem egy kicsit nézelődni a kivilágított Traianus Fórumával szemben. A kiállításon rajzokon rekonstruálták a Császárok Fórumainak jelentősebb épületeit. Le is fotóztam kettőt, és megállapítottam, hogy itt és akkor, ezekkel az épületekkel 2500 évre határozták meg az európai építészetet. (Tegnap, elhaladván a Szépművészeti Múzeum épülete előtt, úgy néztem rá, mint egy újkori római épületre.)

Nem volt könnyű elszakadni innen, de aztán csak elindultam a Forum Romanumhoz, és gyönyörködtem benne egy kicsit a kerítésen kívülről. Minden előző utazásomnál végig sétáltam rajta (akkoriban még ingyenes volt.) A kristály tiszta idő és napsütés a szokásosnál is látványosabbá tette a várost. Felsétáltam a Capitoliumra, majd onnan a Via Consolazionen át a Santa Maria in Cosmedinhez. Ez is restancia volt. Mindig akkora volt tömeg, hogy eddig nem kíséreltem meg a bejutást. Aztán az egyik útikönyvben azt olvastam, hogy ők csak az Igazság Szája miatt állnak sorba, de a templom maga csak nagyon keveseket érdekel. Aggódtam az időpont miatt, mert 2 órakor a legtöbb templom zárva van. Szerencsém volt, bejutottam.  

Utána sétálgattam egy kicsit a Tevere partján, hiszen gyönyörű volt az idő. Innen felmentem az Aventusra. Santa Sabina, San Alessio és San Anselmo templomai következtek. Nagyon egyedi hangulata van ennek a környéknek. Csendes, csupa zöld, és kicsit rejtélyes. Ezek a kora középkori templomok egészen elvarázsoltak, főleg a Santa Sabina. Amikor a San Anselmo előtti térre értem láttam, hogy néhányan álldogálnak egy kapu előtt, kicsit vihorásznak, és bekukucskálnak. Aztán jött egy autó, kiszálltak belőle kukucskálni. Aztán leesett a tantusz. Felnéztem az épületre, és láttam a Máltaiak zászlaját. Így aztán én is kukucskáltamJ.

Akkor már nagyon hideg volt, fel kellett venni még egy réteget a kabát alá. Leballagtam az Aventinusról, és Circus Maximus-szal szemben egy kis bárban ettem egy foccacciat. Innen a San Gregoriot céloztam meg. Csak a kerengőben tudtam szétnézni, a templom most is zárva volt. Mellette nyitva volt a kapu, de sajnos egyik kápolnába sem tudtam bejutni. Egyre hidegebb lett, és egyre fáradtam lettem. Viszont nyitva volt még a Parco Celio kapuja, ezt nem lehetett kihagyni (így téríti el az embert Róma). Már majdnem 6 óra volt, és kapura kitűzött nyitvatatási időt valaki levakarta. Még voltak egy páran, akik kutyát sétáltattak, de nem mertem sokáig maradni a gyönyörű parkban. Jött egy német házaspár, ők is olyan tétovák voltak, mint én, és ők sem mertek maradni.  Tovább mentem, így „akadt az utamba” a San Giovanni e Paolo. Naplementében, szürkületben még sejtelmesebbé válnak ezek a középkori templomok megsokszorozva azt a sehol másutt el nem érezhető hangulatot, amiket csak a római templomokban lehet érzékelni.

Innen csak vonszoltam magam le a Colosseumig, és megbeszéltem magammal, hogy most kihagyom az esti Fórumot. Aha. Nem ott találtam magam? Egyenesen vacsorázni mentem az Urbana 47-be. Megérdemeltem. Aztán haza. A Madonna del Montin már tömve volt beszélgető emberekkel. De egy ilyen nap után nem csoda, hogy nem zavart.