Ma nagy aszfaltfelületek helyett a városépítészek jobban szeretik a tagolt felületeket. A rózsakerti lakótelep központjában nemrég volt felújítás (köszönet érte), ha megfigyeled, foltokban-csíkokban ott is csiszolt kőlapok díszítik az egyébként érdes kőburkolatot. Ez egy jó példa arra, hogy egy felületen két- vagy többféle burkolatot is lehet alkalmazni. A rózsakerti megoldás egy vizuális játék, más funkciója nincs, de olyan is létezik, hogy egy macskaköves téren húznak egy két méter szélességű sima, gurulható csíkot. És akkor megvan az akadálymentesítés és a rusztikus felület is. 

A Közgáz és a Duna közt például úgy tettek le macskakövet, hogy a kerékpárutat is azon vezették. Természetesen rollerrel lehetetlen végigmenni azon a szakaszon. Van viszont egy kb. 15 cm széles csiszolt kőcsík, amin zsonglőrként végig lehet gurulni. Aki azt tervezte, annak nem számított sem a költség, sem a funkció, csak a kinézet. Nem gondolt bele, hogy használható lesz-e, amit tervez. Ugyanabból az árból, ugyanannyi munkafolyamattal és ugyanannyiféle anyagból ha az a keskeny gurulható csík egy méterrel szélesebb lenne, akkor már akadálymentes lenne a tér.  Az Andrássy út külső szakaszán két szervizút van, amit a középső  úttesttől egy hosszú járdasziget választ el. Azon lehetne ugye babakocsival eljutni a Városligetbe. Na mit tervezett oda a költő? Hát rázókövet. Nagyon nehezére esett volna egy gurulható csíkot is odarajzolni, hogy a baba ne kapjon agyrázkódást? Értem én, hogy vizuálisan mekkora ötlet volt a járdán utalni a kockaköves múltra, és ráadásul nem is csiszolt, hanem nyers, pattintott követ alkalmazni a rusztikusabb hatásért, de egy járda esetében szerintem illene gondolni a használhatóságra is. Aki két lábon lépked és nem használ botot, nincs rajta tűsarkú, az mehet a Városligetbe, vagy a németalföldi mesterek kiállítására. A többi maradjon otthon, vagy üljön autóba.