Pénzár Miklós Csaba

Elvisz képzeletem...

Minden pillanatban
elvarázsol életem
Nem hagy vérem
elvisz képzeletem
Egy másik világba
a csodák honába
Szépség kertjébe
az ámulat világába
Elvarázsol életem
tűnik környezetem
Nem is emlékezem
semmire,se senkire
Amikor visszatérek
dereng még, régi élet
Nem is tehetek róla
de az élet varázslója
Áldott, tán vert engem
így lettem földönfutó
Otthonra nem találó
hol itt, hol ott kóborló
Otthontalan kis fickó
hogy ezért szeretnek
Talán az is meglehet
kedvesek az emberek