"1938 volt, december legvége, és azóta nem jártam külföldön, hacsak nem gondolatban. És többé nem is megyek már. Nem mintha Izrael országa olyan csodás volna, hanem mert mára úgy gondolom: az egyetlen utazás , ahonnan nem üres kézzel jövünk meg, az, amit önmagunkban teszünk. A bensőmben nincsen se határ, se vám, és messzebb utazhatom a legtávolabbi csillagoknál is. Sétálhatok olyan helyeken, amelyek már nem léteznek, találkozhatom olyan emberekkel, akik már nem élnek...."
324. oldal
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről

 

Pénteken futottam 30 km-t egy nagyon jó gyerekkori barátom, Richter Richárd emlékére, akit 30 éve végeztek ki a szegedi börtönben. Nem volt szerencséje, a sors rendesen megverte…

 

Csütörtökön akartam futni, de a futás elején megroppant a bal térdem. Gondoltam, majd elmúlik, de végig folyamatos fájást éreztem, ezért 6 km után abbahagytam. Este kenegettem, lámpáztam, egy kicsit jobb is lett, de még éreztem. Péntek reggel felhívott a lányunk, hogy Dávid unokánk beteg, egész éjjel hányt. Erika mondta, hogy menjünk át hozzájuk, amíg ö segít a lányomnak, addig én elmegyek futni. 

Elövettem a három éve nem használt itatózsákomat, kikevertem 2 liter izotonikus italt, vittem magammal egy banánt + egy müzlit, mert nem tudtam, hogy fog viselkedni a szervezetem, már régen futottam 30 km-t edzésen.

 

3 órára akartam futni, ami 6 perc/km-es átlag lett volna, de az elsö 10 km-t 5:21-es átlagban futottam. Meglepöen könnyedén ment (annak ellenére, hogy a bal térdem érzékeny volt és a derekam is fájt), sütött a nap kb. 12-14 fok lehetett. A futásom alatt visszamentem a múltba, az 1973-74-es évekbe, mikor Richárddal együtt edzettünk, verekedtünk. Annyira el voltam merülve az emlékeimben, hogy nem vettem észre egy rendörautót, amikor az egyik vasúti átjárónál átbújtam a piros jelzés miatt leengedett sorompó alatt. A hülye barom rendörje feljelentett. Mondtam is neki, milyen kár, hogy nem alkoholista vagyok, mert akkor most a kocsmában ülnék, nem itt futkosnék. 
80 euróba fog kerülni a bujkálásom :)

 

A második 10 km-t 5:27-es átlaggal ment, de ez a szakasz már nagyon nehéz volt, mert viharos szél fújt (50-60 km/h), persze nem hátba, hanem szembe:) 
Az utolsó 8 km-en már 5:30-as tempóban szenvedtem, nagyon vártam, hogy vége legyen. A bal térdem után a jobb is megfájdult + a derékfájásom kisugárzott a csípömbe. Már elöre félek, hogy mi lesz, ha ugyanígy megfájdul az ápilis végi Sárvári 12 órás futáson.

 

A végén a 3 óra helyett csak 2 óra 43 percet futottam, ami 5:24-es átlagot jelent. Elégettem 2141 kcal-t. A végén nem kellett a banán, se a müzli. Úgy látszik, jobb az edzettségi állapotom, mint hittem-hiszem:) 
Az átlag pulzusom 134, a max pulzusom 146 volt. Este lazítottam, vettem egy forró fürdöt, tettem bele sót meg ecetet, de azért reggel egy kicsit fáradt izmokkal ébredtem. Szombat reggel úsztam 2,2 km-t, ami egy kicsit kilazított. Vasárnap délutánra terveztem egy kis kerékpárt, de a végéb pihenö napot tartottam. Tiszta hülye ez a polar V800-as óra. Szerinte egy ilyen futás után 3 nap pihenöt kéne tartanom. A július végi ironman után 15 napot javasolt. Most néztem meg: a bonyhádi dupla ironman után csak két napot pihentem, mondjuk az igaz, hogy az elsö héten csak regenerációs edzéseket végeztem.

https://flow.polar.com/training/relive/59443804