"A MÁV csoport nem szociális intézmény, még ha egyesek hajlandóak is lennének annak tekinteni."

 

Szeretnénk ha nem lenne az, de (sajnos - nem sajnos) valamennyire az.

Amíg közszolgáltatás keretében megy a játék, államilag szabott díjszabással, addig ez megy.

 

Teljesen abszurd elvárás, hogy amíg a vonatkilométerek 99%-a közszolgáltatási megrendelés alapján megy, kipécézünk néhány vonatot, és azt várjuk el hogy kőkemény piaci alapon nyereséges legyen mert átmegy a határon. Mezőpeterd-Biharkeresztes között nem érdekes ha 5-10 utas utazik mert magyar közszolgáltatás, de a határon élére állítjuk a garast és bevasaljuk az utolsó fillért is. Noha a CFR feltehetően ugyanúgy biztosítana vonatot a román szakaszra a Nagyvárad-Kolozsvár utasoknak, a MÁV is leközlekedtetne valamit hogy meglegyen az ütem Biharkeresztesre, a vonat útjának 90%-át így is-úgy is megtenné közszolgáltatás keretében.

 

Arra a köztes néhány kilométerre akárhány nemzetközi utas beesik, már jók vagyunk. Nem az a cél, hogy lapátoljuk a profitot, hanem hogy összekössük a két ország közlekedési rendszerét. És igenis, a határon túli kapcsolatok megérnek ennyit, még ha a magyar fél egyoldalúan fekteti is be.

 

Ha tényleg csak 5-10 utas van ezeken a vonatokon* az meg menetrendi, díjszabási kérdésekre vezethető vissza. Lehet javítani, fejleszteni, vonzó kishatárforgalmi ajánlatokat kialakítani, mert attól függetlenül hogy a vasút nem akarja látni, ebben a szegmensben sokat lehet fejleszteni. A határok egyre inkább megszűnnek, magyarok átjárnak dolgozni és bevásárolni, a románok házat vesznek nálunk, az igény megvan és egyre erősödik.

 

(*Nem ismerem pontosan az utasszámokat, legalább is amikor arra jártam 20-30 átlépő utas biztosan volt nappali vonaton)