Visszajárok egy kertbe időszakos fenntartást végezni, tulajdonképpen a fűvel foglalkozom elég sokat. Kb. 3. éve van kutyájuk. Előtte nem volt kutya. A pázsit gyönyörű volt, dús, sűrű, a tulaj gondosan nyírta, a többit meg én csináltam. A kutyus óta rá sem lehet ismerni a fűre, főleg tavalytól eszméletlen ösvények vannak rajta teljesen csupaszak, fű nélküliek, naponta sztem 50x is végigmegy arra a kutya. Semmit sem lehet a fűvel így kezdeni, a kutya meg el van kényeztetve, a gazdasszony nagy vágya volt mindig, hogy legyen kutyája. Hát az lett, a fű meg elment valahová jó messzire...

Nem akartalak elkeseríteni, mert van egy másik sztorim is.

5 éve csináltam egy kertet kulcsrakészen, terített gyepszőnyeggel. A tulajnak már akkor is volt egy német juhász nőstény kutyája. 3 évig hordta kiképzésre, jó nevű kiképzőhöz. A kutya anélkül, hogy a gazdája szólna neki, meg se mozdul. Olyan ott a fű, mintha nem is lenne kutya, igaz, a fű szempontjából nincs is, mert a kutya nem teszi tönkre, ugyanis arra nem kap utasítást :) Évente 1x járok oda, de számomra ez a porta a példakép arra, hogyan kell kutyával közösíteni a szép kertet.