A faromlással kapcsolatban újabb, tisztelt és hiteles tudós megnyugtató véleményét kaptam meg, miszerint nem akkora a baj, mint gondolom. A fadarázzsal kapcsolatban azt mondták konzultáló tudóstársai, hogy a rovar csak a már elpusztult fát támadta meg. A fotóimon sokféle gombát azonosítottak, a zuzmóról megerősítették azt az álláspontot, hogy az nem káros a fára*, ellenben a nyírfa-fotóim végén a laskatömegre nem nyugodtan tekintettek. A fák erős pusztulásának elsődleges okaként a szárazságot nevezték meg, jelezve, hogy évente számos új kártevő jelenik meg országunkban, amik ellen nem könnyű megszervezni a védelmet, különös tekintettel arra, hogy a fapusztítók közt még védett fajok is vannak. 

Újabb megerősítést kaptam tehát arra, hogy feleslegesen nyomom a vészcsengőt, nem is nyomom tehát tovább. Meggyőzve nem vagyok, mert a válaszok, amiket kaptam, rendre egybecsengenek a szakirodalommal, amibe már én is belekóstoltam, a megfigyeléseim viszont mást mutatnak. Nekem az volt a gyanúm, hogy egyes károsítók viselkedést változtattak, de erre nem kaptam megerősítést. Ezzel kimerítettem a lehetőségeimet és a dologgal terhelhető barátaimat, nincs más választásom, mint hinni a szakembereknek.

[kibekk on]

* én sem azt állítom, hogy a zuzmó árt a fának, hanem azt, hogy a zuzmók tömegéből és mintázatából elég jól következtetni tudok a számomra végzetesnek tűnő baj jelenlétére. A zuzmó egy szimbiózis, és bár nem vagyok biológus, az az érzésem, hogy a más okból a fában túltengő gomba-komponens segít elszaporodni a fotoszintetizáló nemgomba-összetevőnek, ami a kérgen a sajátos, színes mintákat alkotja. Itt tényleg csak a kibekkelt jövő fogja megmondani, hogy volt-e bármi alapja amatőr megfigyeléseimnek és következtetéseimnek.