Amikor eladtam a 20 év körüli 309D-t, akkor egy 1 éves Ducato-ra váltottam. Ez úgy az ezredforduló körül volt. Azt gondoltam, egy 1 éves Fiattal nem lesz több gondom, mint egy húszéves Mercedessel. Tévedtem. Egy hónappal később már árultam a Ducato-t, de csak egy év múlva sikerült beszámíttatni 900e Forinttal a vételár alatt. Ennyit autón még soha nem buktam. Azóta sem. A Ducato ott szívatott meg, ahol csak tudott. Kétszer cseréltem jobbos toronycsapágyat, egyszer balost. A toronycsapágy egy 50mm átmérőjű, 5mm anyagvastagságú gyerekjáték. 800 kilós személyautóban kétszer ekkora van. Javítani kellett a generátort, az önindítót. Csapágyas lett a vízpumpa, a cseréhez ki kellett ereszteni a motort lefelé. A vízpumpa együtt volt a termosztáttal, a motortartóval, a szíjfeszítővel. A kezemben maradt a vezetőoldali és a raktérajtó kilincs. Menet közben leesett az oldalajtó. Az autónak szó szerint nincs rugózása. Ha egy nagyobb járdaszigetre felállsz vele, nem ér le a kereke (vesekő ellen Ducato-t ír fel minden valamirevaló doki). Hagyjuk már! Az az autó egy tákolmány. Mercedessel egy napon említeni nem lehet. Szerintem :-).