Hááát... hasonló csatanóval nekem is van egy sztorim, a 90-es évek elejéből.         (II. Hippi-korszak idejéből)

 

Anno kis társaságunk az egyik helyi, fiatal huligánok által közkedvelt csehóban töltötte estéit (és sokszor egész napjait), amikoris egy idegen (feltehetően vidéki) társaság is odakavarodott valahogyan. Ez nem volt túl gyakori, mert egy eldugott kis kertvárosi kocsmáról van szó, de az tény, hogy elég híres (vagy talán inkább hírhedt?) volt a hely, éppen ezért olykor-olykor (OI-KOR) szegedi, orosházi, szentesi, paksi, budapesti...s.t.b. arcok is megjelentek ott, egy-egy este színvonalát "javítani".

Nos, az egyik ilyen alkalommal történt, hogy a bizonyos, számunkra még ismeretlen társaságból egy fiatal lány a pultossráchoz ment, hogy megérdeklődje, nem-e tudna adni neki gyógyszert, mert őrületesen fáj a feje. Sanyi (így hívták a pultost) tovább irányította szegény lányt a mi 8-10 fős asztaltársaságunkhoz, (ahol az ott lévők többsége nem éppen az "egészséges életmód híve volt")  mivel ő "nem patikus", de talán nálunk lehet valamilyen tabletta.

A kiscsaj oda is jött, bár látszott az arcán, h minden bátorságát összeszedte, köszönt és megkérdezte:

"Nagyon fáj a fejem. Nincs esetleg valamelyikőtöknél fájdalomcsillapító?"

 

Erre Laci barátunk, aki sajnos már 12 éve nincs köztünk :-( és aki talán a legidősebb és talán legijesztőbb lehetett ott akkor, a szikár testalkatával, indiános arcvonásaival, derékig érő hajával, (természetesen a legveszélytelenebb volt, legalábbis fizikálisan....Nemúgy a szavaival! :-D) válaszolt:

 

"De van."

 

"És milyen?" Kérdezte a lány bátortalanul, de reményteljesen.

 

"Noxyron"

 

"Hmmm... azt nem ismerem" -morfondírozott a lány. (Gondolom, hogy gondos szülei úgy nevelték(JÓL!!!), ne fogadjon el idegenektől lehetőleg semmit, de ismeretlen tablettákat főleg ne.) "Attól nem fog fájni a fejem?" -kérdezte Lacikát.

 

"De fog. Csak nem fog érdekelni." Hangzott a kimerítő válasz.

 

A továbbiakra már nem emlékszem, csak arra, hogy a jelenetet figyelők, úgy az asztalunknál ülők, mint a többi asztalnál ülők, a pultnál ácsorgók - beleértve Sanyit is, aki "malacfejét" a tenyerébe tapasztva könyökölt a másik oldalon - mind hangos nevetésben törtek ki. És arra, hogy a Noxyron nem került elő, de valami talán Quarelin igen, így az az ismerkedés is jól végződött.

 

"Minden jó, ha jó a vége!" :-)