Csak annyi röviden, hogy No.1. 1986-ban (3 éves kisfiúval, sátorral+anyja) voltam egy albán határ-Opatia nyomvonalon, 2 hétig. Azóta a háború idején csak északon. Különben délen. Kicsit délen, aztán nagyon délen és évek óta Peljesec-Korcula-Dubrovnik-Cavtat és a szigetek (csillagtúraszerűen).  Nem mondom, hogy nem kapott el zivatar, nem áztunk ronggyá és nem volt félelmetes... lehetett június végén, de júliusban és augusztusban is. A déli területek változatossága, szépsége, megunhatatlansága, mindig van új hely, ahol még nem voltunk. Pazar. Előfordult "második hullámban", aug. végén (kockázatos, akkor jönnek a déli esők Olaszo. felől!) Isztria.

Remek volt, de mégis a déli területek a csuda:-)

Hát... ennyit röviden!