Török Sophie

Titok

Már azt hiszed mindent elmondtál magadról:
titkot, tervet, bünt és dicsekvést.
Azt hiszed: barátod számtartó szemei elött
kitárultál mint érett kaptár
s életed úgy nyüzsög fel mint döngő
ifju raj a sejtek feltépett ajtaján.
Azt hiszed: fuldokló multadat el sem birnád
oldó szó enyhülete nélkül nem birnád
a titkot, mely úgy dörömböl szíveden
mint tetszhalott a koporsó födelén.
De töprengő éjjeiden nézz csak lelkedbe,
mely kielégülten hallgat.
Nézd csak mennyi mindent őrzöl még!
nehéz pecséttel, mint pártütő királynő
őrzi sejtbefojtott gyermekriválisát!
Oh nézz csak szívedbe: nem titok az
mit elmondani megkönnyebbülés!
Titok: ami szégyennel fáj, jobban semhogy
sikolthatnál. Amit rémület súlya húz a mélybe
s úgy ül benned mint szörnyeteg kő
emészthetetlenül.
Titok: ami állati léted egyensúlyát tartja
s nem oldhatod fel
csak ha életedet feloldod.