mousot Creative Commons License 2015.01.25 0 0 36889

Váci Mihály

Rólad beszélek még mindig

 

A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te mélyükben percenkint megfogansz.

Merengéseim mély kútjából
fellebegsz
lengő
arany
veder
kristályosan és kék illatokkal,
s neved szomjas ajkamhoz ér.

A lombos idő gallyai homlokomba
verődnek, lehajlanak az ágak,
és minden napnak Te vagy a gyümölcse.

És én Terólad beszélek mindig
mindenkinek a lázas esteken,
komoly délutánokon - én csak Rólad beszélek,
Mert nem tudom kimondani neved.