mousot
2015.01.25
|
|
0 0
36889
|
Váci Mihály
Rólad beszélek még mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak énbennem s Te mélyükben percenkint megfogansz. Merengéseim mély kútjából fellebegsz lengő arany veder kristályosan és kék illatokkal, s neved szomjas ajkamhoz ér. A lombos idő gallyai homlokomba verődnek, lehajlanak az ágak, és minden napnak Te vagy a gyümölcse. És én Terólad beszélek mindig mindenkinek a lázas esteken, komoly délutánokon - én csak Rólad beszélek, Mert nem tudom kimondani neved.
|
|