Weöres Sándor

Majdnem szonett

 

Húszéveskori önmagunkkal

ha találkoznánk negyvenévesen:

irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

 

Aki tegnap voltál:

ma már nem te vagy,

Aki holnap léssz:

ma még nem te vagy.

 

Csak az emlékezet csalása fűzi

egy életté a folyamatos halált.

 

Mert meghal szünetlen

az én, meg az énre az én,

a bennem sületlenebb én,

a velem okosabb én,

a rajtam kopottabb én, meg én...