Egyfelől igen - másfelől viszont tegyük hozzá, hogy olyan órákról van szó, amelyek ebből a szempontból nem kritikusak. A Rolex mutatói nagyon precízek, jó anyagúak, szilárdan ülnek - ugyanakkor biztonságosan szerelhetők. Az El-Primero, bár kronó, de nem tartozik a problémás mutatójú konstrukciók közé - többek között azért sem, mert az alkalmazott oszlopkerekes megoldás igen lágyan, lassan nulláz, még viszonylag lazán ülő mutató sem kóvályog, mászkál ezek után a gyűjtők tengelyén.

De tényleg vannak kifejezetten neuralgikus típusok, ahol a mutatók le- és felszerelése egyaránt horror, kockázatos, esetleges. Vannak olcsóbb típusok, ahol jól érzékelhető, hogy igazándiból nem is számoltak szervizeléssel, és úgy felütötték az olcsó anyagú mutatókat, hogy az onnan le nem jön többet... Nagyon gyakori egyébként a Poljot 3133-as kronók másodperc-gyűjtőjének problematikussága is, itt meg előszeretettel alkalmaztak, nagyobb, szélesebb, festett, feltűnő - de a nagyobb test miatti tömegnövekedést elkerülendő alulemez mutatókat. No ezekből meg a mutató csöve szokott kijönni, vagy úgy kilazulni, hogy utána össze-vissza kóvályog nullázáskor - és az aluba visszaütni többé nem lehet... Ha nincs másik mutató (és sokszor nincs, legalábbis nincs teljesen oda illő...), akkor jön a ragasztgatás, meg imádkozás... Sokszor a többi mutató sem jobb, a puszta levételtől már úgy felbővül, hogy utána lötyög... Nagyon rossz ezeket szervizelni, ezeknél tényleg láthatóan azzal számoltak, hogy úgyis minden szerviznél felkerül majd egy új mutatókészlet - igen ám, csak közben megszűnt a szupport...

A 7750 meg aztán tényleg az a történet, hogy olyan óránál, ahol nem vagyok biztos benne, hogy tudok szükség esetén rendelni hozzá új mutatókat - inkább hozzá sem nyúlok... Még a Breitling is rutinszerűen számol minden szerviznél egy új mutatókészlettel (igazándiból csak a gyűjtők a kritikusak, a többi azért kezelhető) - és az esetek legalább felében legalább egy mutatót ténylegesen ki is kell cserélni... De ahhoz legalább kapható is...

De még a tokoknál is vannak őrült dolgok. Többször találkoztam - kimondottan drága modelleknél! - olyan megoldásokkal, ahol a szokásos gyűrűbe bepréselt üveg alatt volt a csak előre kivehető skálagyűrű, vagy valamilyen dekor-index gyűrű, olyan kivitelben, hogy az üveg felületéből igen sokat betakart... Ezt előre kitolni az üveg törése nélkül csak igen kis eséllyel lehet, ha meg a skálagyűrűnél tolja az ember, akkor tönkreteszi azt... Az sem volt normális, aki ilyen, tisztíthatatlan-szervizelhetetlen tokot tervezett, voltaképpen roncsolás nélkül nem bontható, így meg nem tisztítható megfelelően (a festett skálagyűrűket-skálákat vagy megtámadja a tisztítószer, vagy nem - kísérletezzen vele, aki akar...). Bár ez nem annyira újdonság, hiszen már a 70-es évek mára komoly értékké is ritkasággá lett Seiko-Citizen LC kvarcóráin jellemző volt egyébként az a megoldás, hogy a festett alu/rézlemez feliratos keret-számlap úgy van a bepréselt üveg alatt, hogy csak a kijelző területének megfelelő részt hagyja szabadon. A préssel elvileg ott lehetne kitolni az üveget - ami garantált törés.. Pláne, hogy ezek szinte mindig karcosak már egy kicsit.. Ezzel nem lenne gond, ha az üveg (és esetleg a számlapok) rendelhetők lennének - de nem azok, kemény plexiből szoktam egyedileg újat csiszolni hozzájuk...

No szóval, nem egy olyan (sokszor igen komoly és drága!!) óra van, amire az ember azt mondja, hogy köszi, de inkább hozzá sem nyúl, aranyért sem, időzített akna az egész... Ilyenkor tényleg előnyben van az a márkaszerviz, amelyik még alkalmasint tud rendelni ezekhez alkatrészt, szerelvényeket - no de nagyon sok órához már ők sem tudnak, neves márkáknál sem...