Másik.. ne akarj mindenáron szabadulni, gyógyulni.. amíg kitartóan tüntetsz, addig nem szabadulsz, inkább FOGADD El, törődj bele, h ez a betegséged, de ha megtanulsz bánni vele, akkor normális életet élhetsz, ocd-snek lenni külön életforma, sok furcsasággal, de fogadd el magad ezzel együtt, semmivel nem vagy kevesebb, mint egy egészséges, de több vagy, mert erős vagy, kemény dolgokat leküzdessz, érzelmesebb ember vagy, aki jobban tud szeretni, mint az átlagemberek.. én nem csak az ezotériát, de a vallásokat sem keverném bele, ennek a betegségnek van egy mechanizmusa amitől jellegzetes tüneteivel felismerhető, ennek nincs köze sötét erőkhöz, csak az agy biokémiájához, és a természetgyógyik zőccségeit se kell benyelni, ezek a sarlatán szakmák tele vannak kényszeres vonásokkal, mint pl ez a gondolat törölgetés stb., meg sok túlritualizált babonás dolgok, igy sajnos a túlzott vallást se preferálom, mert a túlzott Isten mánia is átmehet kényszerességbe, a folyamatos imádkozás a rossz gondolatok után se más, mint egy tipikus kényszeres cselekvés sor.. Istenben én is hiszek és tisztelem, de a katolikus agymosásból nem kérek spec, de ezt mindenki döntse el maga.

Végezetül.. makk egészséges én se leszek soha valszleg, de reménykedem, h az évek múlásával egyre jobban megnyugszom, úgy hallottam ez sokaknál így van. Amíg fiatal vok, pedig megpróbálok vele élni, kordába tartani, de semmiképp sem elkeseredni, e nyavaja mellé kell egy fontos dolog: az optimizmus, és a kitartás. Apro hülyeségeim nekem is vannak, számolgatás.. stb. általában röhögök is magamon, tudom, h baromság, de néha megszokásból csinálom, viszont nem kezdek el ráparázni, h jajj ez kóros..