Prompt nem - és azért azt se felejtsük el, hogy a bankok alapvetően időben elszórt swap pozíciókban álltak/állnak, a hitelállománytól szinte független, és annál jóval rövidebb időbeni kifutással, miközben maguk a bankok is jelentős devizás tőke felett diszponáltak/diszponálnak. Bőven elég lett volna, ha az MNB ennek a fedezetét garantálja.

Hogy tegyük egyértelművé: a mostani, ezermilliárdos nagyságrendű, az adósoknak visszajáró, ha fogcsikorgatva, de a bankok által is elfogadott elszámolási különbözet eleve abból fakad, hogy a magyar devizahitel-állomány mögött ugyan tényleg voltak/vannak devizás források (ez nem is vitatható), de megközelítőleg sem akkora nagyságúak (jó, ha fele akkorák!!!), mint maga a kimutatott hitelállomány.

 

Miközben a bankoktól a válság óta elmúlt évek alatt más célokra (legtöbbször teljesen ostobán, politikai megfontolásokkal elvert) elszedett különadók önmagukban is akkora összeget jelentenek, amivel - ha arra fordították volna, amire kell - drámaian lehetett volna javítani a helyzetet...

 

Egyébként is, a devizahiteles fórumban már százszor megrágtuk: az egész tohuvabohu egy szánalmasan szakszerűtlen katasztrófa, istenigazából az egész hitelproblémával semmi mást nem kellett volna tenni, mint a válság után rögtön (és a bankokkal elfogadtatva visszamenőlegesen, tehát a már meglévő hitelállományra is érvényes módon!) bevezetni a magáncsőd intézményét, elsétálási joggal, de persze a megfelelő 3-5 éves "utánkövetési" szankciókkal, hogy ez ne legyen vonzó, de kiutat adjon azoknak, akik végleg fizetésképtelenné váltak.

 

Tudod mi történt volna? Az, ami most a CHF mizéria kapcsán Romániában, az, hogy a bankok kénytelen-kelletlen megegyeztek volna az adósokkal a számukra még elviselhető feltételekről, vagy vitték volna a lakásokat-házakat, amivel sokat kezdeni úgysem tudtak volna, tehát bérkőként bent hagyták volna (legalább még egy ideig) a bedőlt adósokat - nem pedig a világviszonylatban is elképesztően, botrányosan lazán szabályozott lehetőségeikkel maximálisan visszaélve szabályos adósrabszolgát csináltak volna az ügyfeleikből, áthárítva a még fizetőkre a nem fizetők minden cechét...

Ahogy szintén sokszor kitárgyaltuk, valójában semmiféle adósmentés-könnyítés sem változtat azon a tényen, hogy a bedőlt hitelek elsöprő többsége mögött a válság miatt tönkrement egzisztenciák vannak, tönkrement vállalkozások, elveszített munkahelyek - magyarán teljes fizetésképtelenségek, amelyeken nem segít a törlesztőrészletek valamekkora csökkentése - a bedőlt adósok többsége az eredeti, válság előtti kondíciókkal sem tudná fizetni a hitelét. És számukra - ha magánemberként vették azt fel - az egész világon (!!!!) példátlan módon a hazai szabályozás gyakorlatilag nem ad kiutat, ha a hitelező nem engedi ki a karmaiból, akkor élete végéig adós marad, örökre inkasszó marad még a cipőfűzőjén is, soha többet nem lehet semmiféle látható magántulajdona - ha emberi életet akar élni, elvonulhat teljes illegalitásba, strómanok mögé bújva, vagy külföldre költözhet, a magyar jogrendszer nem ad neki kiutat...

 

Ez a mi valós, alapvető problémánk, nem is a CHF árfolyam, annak elszállása csak felszínre hozta ezt az elképesztő anomáliát. És ennek a megoldására jóformán semmi sem történt, csak maszatolások - most itt állítom, hogy fél-egy éven belül ugyanúgy központi téma lesz továbbra is az egész problémahalmaz, mert szépen ki fog derülni, hogy a forintosítás ellenére sem változott szinte semmi - az adósok amúgy is fizetőképes része ugyan valóban jobb helyzetbe kerül, de a problémásakon semmit sem segít ez az aktus (eleve, rájuk nem is vonatkozik...).

 

Pótcselekvés, ahogy mondani szokás, túl kevés, és túl későn...