pont adottak egy siklásnál

A dolog erőteljesen sebességfüggő, meg az adott helyzetben attól is függ, hogy a forgóváz egyes elemei mibe ütköztek bele a siklás helyén. Ha jól emlékszem, abban az útátjáróban nemigen szoktak száguldozni. Hogy mi volt a sebességérték, nem tudhatjuk, mert az írás szerint nem működött a regisztrálóberendezés. De a pályaállapotokból is feltételezhetjük, hogy alacsony volt. A siklás helyét ábrázoló képen látjuk, hogy a jobb oldali aljvégek mellett valami végigszántotta az ottlévő, talajjal erőteljesen keveredett (szennyezett) zúzottkövet. A két kockakő mögött leginkább talaj-zúzottkő keverék van. Aljvégbe éppenséggel beleakadhatott a fedél is, meg miután az leszakadt, a szabaddá vált, és a terhelés hatására valamennyire biztosan kilógó rugóvég is. Ha aljvégbe akadt bele, akkor az aljvégeken lennének nyomok (a beton elég merev, tehát koncentrált erőhatásra a sarkokról szinte biztos, hogy lepattannak kisebb-nagyobb darabok). Aljvégekről sajnos nincs közeli kép. De mintha a "szántás" sávja kifejezetten az aljvégek mellett menne a helyszíni kép szerint. Ott viszont a talajjal kevert zúzottkő nem az a közeg, amibe komolyabban bele tudna akadni egy vastag rugó.

nem is ott vártam volna, hanem valamely élén

Én hirtelenjében két verziót tudok elképzelni. Az egyik, hogy a fedél eltalálta az első kockakövet, és ennek hatására nyílt ki teljesen (és tépte el a harmadik csavart). Ekkor, ha a sebesség nem nagy, a fedél először a kő felé néző szélével találja el a követ, aztán ahogy lenyílik teljesen, a kő oldalát nyomja tovább előre, miközben beleáll a talajjal kevert zúzottkőbe, a kő elé. A lenyílás során a belső oldalával érinti a kő oldalát. A belső oldalon, ha jól látom, van egy kiálló gyűrű (a rugóvég ebbe megy bele üzemszerű helyzetben). Viszont a gyűrűvel a kő már egy elég nagy felületen érintkezik, mindenképpen túl nagy felületen ahhoz, hogy a kő komoly nyomot hagyjon rajta. Aztán még bele is nyomódik a talajba, ahol a friss karcolásnyomokat a talaj eltüntetheti. Hasonló a helyzet az első érintkezési ponttal, a fedélnek a kő felé néző szélével: az is egy legalább pár négyzetcentiméternyi felület, tehát messze nem pontszerű. Nem biztos, hogy marad rajta olyan nyom, ami még a talajba fúródás után is markánsan látszik.

A másik variáció a "beékelődős". Amikor a fedél legalább részben felsiklik a kőre, és ott szakad el a csavar, a siklás közbeni súrlódás erőhatása miatt. Itt végképp nem pontszerűen éri az erőhatás, hanem leginkább azon a felületen, amit a többi útátjáró már szépen ledörzsölt. És csak egy plusz dörzsölési nyom keletkezik, amely eltűnik a többi között.

Speciálisabb eset, az első kettő kombinációja, amikor a fedél úgy nyílik ki, hogy még épp a kövön van, tehát felsiklással kezd, de nagyon hamar, a kő felületén elakad. Egy "rúdugró-figura" következhet be, vagyis az egyik szél a kövön marad, a másik (3. csavar felőli) szél viszont belenyom a forgóvázkeretbe, megemeli, és kiemeli a pályáról. Ez lehet önmagában egy siklási ok, viszont ha pont így történt, akkor a forgóvázkeret alsó felületén, a 3. csavar helye környékén, kellene hogy legyen valami karcolásnyom. A forgóvázkeret nem állt bele a földbe, tehát nagyobb eséllyel találnánk meg a nyomot, ha lenne. De szerintem ott ilyen nincs.

hm