Az 1970-es években,  Magyarország autóbusz szükségletét az Ikarus +  a Robur  + a Latvíja + és néha egyéb gyártók biztosították.

 

Az Ikarus, Ganz-Mávag, RÁBA, stb, tehát a nagy hazai járműgyártók export orientált gazdaság politikát kellett, hogy folytassanak, mert :

 - Ez volt a központi utasítás,

 - Minden fajta juttatást, fizetés, jutalom, engedély a gyár fejlesztésére az export sikerek alapján kaptak vagy nem kaptak.

 

Minden gyárnak először a kemény valutával fizető vevőket kellett kielégítenie, hisz bár bankban 23 forintot ért egy dollár, az állam a népgazdaság kemény valuta éhsége miatt a 120 forintig (évekkel később a 230 forintig) elmenő egy dolláros kitermelést is elismerte, támogatta.

 

Így a hazai közlekedési vállalatok jármű igényét csak harmadik helyre sorolták az éves gyártási tervekben.

 

Ikarus :

 1./ Kemény valutával fizető piac, például : Kuvait, Svédország, stb.

 2. / Egyéb valutával fizető piac, pl: Irak, Tunézia, Peru, stb.

 3./ Szocialista országok, transzferrábilis rubel

 4./ Volán társaságok,

 5./ BKV.

 6./ Egyéb hazai megrendelők, TSZ-k, Állami Gazdaságok, Vállalatok, stb.

 

Az Ikarus 1973 körül évente kb. 5-8.000 autóbuszt gyártott, melyből kb. 1000-1500 ment nyugatra kemény valutáért.

 

A hazai ellátás mindig akkor kerülhetett gyártásba ha már a tőkés piaci + a fejlődő világba tartó + a szocialista export lefutott.

Ez az estek 90%-ban az adott év vége volt.

November-december.

 

Ott is először a volánok igényeit elégítették ki, majd a BKV kocsikkal zárult az adott év.

 

A Volán Tröszt vezetése szerint, az ország közforgalmú autóbusz szükséglete (BKV nélkül) évente 800-900 új busz volt.

Ezt hol megkapták, hol nem.

Többször hol nem.

 

A botrány 1972-ben robbant ki, amikor az Ikarus csak 380 új buszt szállított egy év alatt (de örülnének a mai volánok ha csak 380 új buszt kapnának évente) holott a Tröszt kb. 800 új buszt igényelt.

 

1973-re 1000 új autóbuszt igényeltek, de az Ikarus ezt visszautasította kapacitás hiányra hivatkozva.

 

Ekkor kereste meg a Volán Tröszt (dr.Tapolczai Kálmán) a NIKEX külker vállalaton keresztül a MOTOKOV csehszlovák jármű export céget, hogy a hiányzó autóbuszt, ami a Tröszti igény és az Ikarus teljesítése közötti űr, ki tudják e tölteni?

 

Kedvező választ kaptak.

A szerződés - minisztériumi jóváhagyással - megköttetett.**

Mikor az ügy nyilvánosságra került akkor a Népszabadság nekiment a Volán Trösztnek miért vesz csehszlovák buszt amikor itt a magyar busz.

Amikor megtudták, hogy a magyar buszgyár vagy nem vagy csak utolsóként gyárt magyar piacra buszt, akkor kussoltak.

 

Így azután 1973 novembere és 1976 októbere között 246 db Skoda SL 11-es (városi) és SM-11-es elővárosi autóbusz érkezett a Volán Tröszthöz.

 

A buszok Salgótarjánba, Egerbe, Kecskemétre, Veszprémbe, Pécsre és Érdere kerültek.