A kockakő ül a helyén (a földön), jön a forgóváz, amelynek a hossztartójáról ferdén lelóg a fedél. A kő nem akar lejjebb kerülni, a hossztartó nem akar feljebb kerülni, akkor először a fedél ékelődik a kő és a hossztartó közé, ennek hatására felfelé mozdul, összébb nyomja a rugót, ugyanakkor a kő a rugóval terhelt fedelet egyre kevésbé akarja továbbengedni. És a csavar lesz az, ami enged. Ez van akkor, ha a menetirány szerinti első csavar tartotta a helyén a fedelet. Ha viszont a menetirány szerinti hátsó, akkor a fedél a kő felé volt lenyílva. Ha a kő jobban kiállt a síkból, mint a többi útátjáróban, akkor a fedél nem tudott rá felsiklani, hanem a peremével beleütközött. És ezért szakadt le a csavar. Az eredmény mindkét esetben az lesz, hogy a fedél ottmarad a kőnél, a rugó teljesen tehermentesül, és előállhat egy erőteljes kerékterhelés-kiegyenlítetlenség. Egyébként meg a szabaddá váló, alsó rugóvég is beakadhatott innentől kezdve mindenbe, ami az útjában állt, és ez is okozhatott olyan erőket, amelyek az ekkor már amúgyis instabilan futó forgóvázat még el is akarták fordítani valamerre. Ami szépen rájátszott az instabil futásra.

hm